Él a Kisalföldön, szép vidéken,
Egy öreg hársfa, Szigetköz szívébe
Megtiszteli, aki arra járva
Szép lombkoronáját megcsodálja

Szigetköz „Legöregebb fája”
Róla írok, mit szól a fáma
Megélt, vagy százhuszonhat évet
Himnuszt énekelne, de róla szól a történet

Akinek nincsen...

Egyetlen megjegyzést, ha megengedsz még: Te öt éves korodtól olvasol, annyi meg annyi kötetes könyvtárad van, kísérleteket végeztél, stb. 
Dicséret érte. 
Én meg tapasztalati úton-módon vonok le következtetést, de nem áll módomban "tudományos" eszközökkel igazolni a megérzésemet. 

Gyönyörű sakkjátékot kaptam a 60. születésnapomra a családomtól: nagyméretű csatamezővel és egyedi, művészien kifaragott bábukkal.
A szemben álló felek: a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom...
Nagy a tét, ha játékra kerül a sor - történelmi!

Reménykedve néztem a horvát-francia vb. döntőt. 4:1 állásnál eljöttem, hogy inkább írjak nektek - mert megígértem. 2018.július 04.
Korán indultam a vadonatúj Opel Zafirámmal Békéscsabáról, hogy az eltervezett körutamat teljesíteni tudjam.

Mama
       Kétségbeesve kérdeztelek: mit csinálsz velem
       Vicuskám?
       Szemtelenül válaszoltál:
       - Hát mit   csinálnék?
         Folyamatosan szerelembe ejtelek.

Lankad az akarat, fogytán az erőm,
Átcsapott rajtam a gyilkos gaztenger,
Vedd Te át sorsomat Uram, Teremtőm,
Sodródó porszem a gyenge ember,

Régi Magyarország csodálatos várak
Megirigyelte a nyugat hazánkat
Rendeletet adott várak bontására
Ahol ellenség nem döntötte romba
Rombolják le, hogy magyart ne vigyázza

Évszázadok igyekezete, kőről, kőre emelte
Felépültek  egyes várak
Múlt mementói e szép hazánknak
Égre kiáltja, él még a nemzet
Magas várat épít, a múltra emlékeztet

1965 március elején ezt írta Édesanyám:

Nap ontja melegét
Száraz a föld,a rét
Felhő nincs az égen
Szomjazik minden
Virág nem nyílik a réten

szép szemed szíved tükre
s ahogy reám tekintesz
szikrát szór szerelmünkre
s heves lánggal körülvesz

Az éj is átfordul a fénybe
ha itt az Idő,
angyalillatú szélbe fonódik az ébredés.

/Pozsonyi csata emlékére/

Honfoglalást tanítottak nekünk régen
De az igazság kibontakozik szépen
Árpád és a hét vezér
Hont foglalni csak visszatért

Mert miénk volt évezredek óta, e haza
Az Isten Szűzanya országát nekünk adta!
A földet, folyót, völgyet,
Hegygerincet, Kárpátokat, csodás kincset

Hiányzol...

Csendesen andalgott a Tisza
Partos medrében
Alkony némán búcsút int a tájra
Millió,millió kérész násztáncát járta

Nyár jön nyár után, nap követ napot
Meze István

Napos vagy esős nyarad tovább áll mind,
Fonnyadt rózsakertet, hagy nekem hátra,
A szél szemembe lágy virágpollent hint,
Ne figyeljek oda az elmúlásra.
Egyre népesebb a földalatti világ,
Ahol nincs fény nincs szín, nincs hang és nincs virág.