Mélán merengek úton-útfélen,
messzire menni vágyom békében,
minden mese, mit mondtál énnekem
mélyen megbántja érzékeny lelkem.

Hatvanhárom évem gyorsan elszállt,
és most jöttem csak rá, még élnem kell,
megélnem mindazt, mi emlékké vált,
álmokat, szerelmet, még idővel.

Mi lesz az útszéli keresztekkel?
Ha vad csapat zúdul  ránk
Mi lesz veled akkor édes hazánk?
Mi lesz az imára hívó harangokkal?

Mi lett veled szép Európa?
Csendben tűröd fájdalmaid
Hol itt, hol ott gyúlnak tüzek
Gyilkolják keresztény áldozataid!

Reményt vesztett éjszakák,
keresik a létezett romantikát,
kapkodnak csillagképek után,
kapaszkodnának Hold sugarán.

Visszatérve a másik önmagamból
Széles, járható utakon lépkedek,
Sokat plagizáltam már a másiktól,
Szűk rácsok közé szorítom a teret,

lassan peregnek a percek
bánatos, mély csend vesz körül
csak egy szú... a padló serceg
legalább ő, ő még örül5

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás – tengeren, ott ahol a kurta farkú kismalac túr volt egy gyönyörűséges ország. Ennek az országnak minden útja arannyal és drágakővel volt kirakva. A szomszédos népek irigyelték is ezért nagyon az itt élőket, és mindenáron el akarták foglalni, de ameddig a király fiatal volt és erős mindig visszaverte a támadást.

(Kép forrása: ingyenes  https://pixabay.com/hu/f%C3%A9rfi-lovagl%C3%A1s-l%C3%B3-lovas-barrie-160... )

/ Arany Jánosra emlékezve./

Tölgyek alatt vágyott megnyugodni csöndben,
Midőn érezte az életnek alkonyát:
„Már elszállt az élet nagy búsan fölöttem,
S igaz boldogságra lelkem még nem talált.”

Egy szerelem margójára...

575575

Már minden reggel ködtakarót rugdos le
a kapaszkodó, téli napsugár.
Zavart avarban bújkál egy tévedt bogár.

Nehezen veszem a levegőt, lépcsőket,
s velük nevetek.  Úgy is legyőzöm,
a meredeket, mert még az árnyékomig

Csöndre fagyott az út,
távoli égbolton

Hol vagy Apa?
Most is szeretlek.

folytatás

Búsan baktatok barlangom felé
búval bélelt, bolondos nejemér'
s hogy az idő ballag a tél elé
barna bundámat belepi a dér.

/Nagyszombat-i múzeumban/

Néma harangok
Mi történt veletek?
Talán szomorúságban
Tört meg szívetek
Megrepedt testetek?
S gyászba borult Európa
Egy átok súly alatt ?

Lennél e fény a sötétben
lennél e mosoly az összes
hajnalon,
lennél e tavasz a télben,
lennél e eső kiszáradt
partokon