Könnyeimmel küszködök
Még mindig, azóta is,
Testemben a vérkörök
Futnak, mint sok galaxis,
Nem tudok megnyugodni,

Csendben ült a nagy falitükör előtt,
Nézte, ahogy arcán a festék egyre
Mélyebb vonásokat rajzol a szeme
Köré s a szája szélső szegleténél,

Miért büntet az Isten engem, miért ver,
és miért mutatta a hajnalt oly szépnek,
miért kecsegtetett az örök szerelemmel,
majd nyújt helyette magányt és szürke véget.

Tavaszok, őszök rég esőket hoztak,
nyugtató nyarakat, testes teleket,
ma is örülök a meleg napoknak,
bár néha sápadtak és fénytelenek.

Szeretett Múzsámnak, Évinek ajánlva

Kerestem betűként mondatokban, szóban,
mely a legfontosabb karakter a sorban.
Vonal, pont, vagy vessző, parányi írásjel,
tollakból sercegő érzések sírják el.

Anyák napi siralmas próbálkozás szabadon, versben.

Szép az anyukád! Tudom, apu megnézte. 
Beszélgettek is, csak nem értették 
meg egymást.. Ezért lett más az én anyukám.

Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt,valóság tán,

Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte:
-   Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel? És az Úr azt felelte:
-   Látod az összes specifikációt, amelynek meg kell felelnem, hogy megformáljam Őt?

Veronka már délben fél egykor szépen felöltöztette, és kocsiba ültette a kis Pistikét. Maga is a legelegánsabb kosztümjét öltötte, és rohant is a buszmegállóhoz, várni szeretett férjét.

Régi fénykép, rajta mama,
Édesanyám édesanyja.
Ránc nélküli kerek arcán,
Szelíd mosoly szeme sarkán.

Májusi hajnal,
múlik az álom,
csillan a napfény,
s gyöngy a virágon.

Egy régebbi versem átirata, összehasonlításként a vers aljára belinkeltem, remélem jobbá tudtam tenni :-)

Mindég kendőben láttam, hol a kertben,
hol a lebbencses fazék fölött—énekelve.
Így végezte megszokott élete dolgát,
nem tudtam, hogy palóc nóták közé temette
szűk napjaink hegymagas gondját.

Írom a mondatok kósza rajzait,
színeket keverek, vések köveket,
olykor megtéveszt, aztán megbékít a hit,
mert nem mindig az arat, aki szánt, és vet.

Legszebb lány a családban. Szépsége, jóságával párosult.  Tizenkét évvel idősebb, mint én.

Mikor virágeső teríti be kerteket
Mikor millió virág nyitja kelyhét
Mikor virágtól tarkállik a rét
Boldogság önti el szíved
Megérzi minden szíved szeretetét