Először persze terepszemlét tartottak, és Gyuri, aki a legbátrabb lévén vezérnek érezte magát, úgy gondolta, itt az idő, hogy beszédet tartson, és lelket öntsön a másik két Gy. -be. „Fiúk, mi van veletek, miért nem figyeltetek jobban? Ha figyeltünk volna, a nyúl biztosan nem szökik meg!"

575575

Elkésett  mese a múltról. A jelenbe
már olvashatod, vagy Te játszod el ?
A herceg politizál. Ne félj, de hallgasd.

Szeretett drága Múzsámnak ajánlva! Újabb fejezete a romantukus verseim sorozatának, mit Ő csal ki belőlem! Köszönöm 

Boldog lett a vén Hold, nézték ahogy kacag,
életre lehelt egy apró csillaghadat.

Magot, ha elveted
Drága anyaföld befed
Csírába indul,szárba szökken
Munka gyümölcsét megleled

Bármeddig tart e véletlen élet,
naponta is felidézlek Anyám,
örök alkonyon és távoli végek
alján szültél, a semmi talaján.

A barátságnak minden szépsége, vágya,
kitaláció már? Sokszor illant,
„a teljesség részeként”, lassan, aprózva.

Nem is olyan rég történt, a hatalmas hegyek birodalmában, a manónép úgy gondolta, hogy még egy tavaly elcsent tündérvarázslattal, kicsit átrendezi a világot

Rigó köszön az ébredő világnak.
Hintázva ül egy pattanó ág hegyén,
talán módja ez a vallomásnak,
talán titok, talán egy új költemény.

Távolban látod a domb tetején fénylő 
kápolna csúcsát. Imára hívja 
fáradt, emberi lelkek, párás, gúnyáját

Már nem ütöm hangosan a vasat,
és szűkülnek köröttem a körök,
a hajnalom csendben, halkan hasad,
az óramutató gyorsan pörög. 

Emberi elme
gondokkal telve,
súlyának terhe
lelkeden ül.

A három Gy. már türelmetlenül várta a karácsonyt. Mi tis hoz majd nekik a Jézuska...? Tudták ők, mit szeretnének, de azért már annyira tényleg nem voltak gyerekek, hogy ne legyenek tisztában azzal, hogy ki is hozza az ajándékokat.

     Villámlás, éktelen csattogás, dörgés. A távolból mély, zengő hangok visszhangoznak: „Átkozott legyen-gyen-gyen…” Ádám és Éva, az első emberpár fejvesztve menekül, én meg utánuk.

Csak a lényeget szeretem leírni verseimbe.
Mintha kezemet fognák a betűk,
s velük kutatom, hol volt az eredetük..

Uram! Elmondom csendben mi
fáj, mi zavarja bennünk az életet.
Már annyit imádkoztunk hozzád,
kerestük, vártuk a tőled jövő fényeket—

Nem is olyan rég történt, hogy a mindenen túli királyságban elhatalmasodott a sötétség és egyre nagyobb mértékben lett sivár a táj.