Tavasz tündér lágy uszályát
Teríti az égre,
Szél úrfi rajt nyargalászik
Föl-alá kedvére.

Kétségbeesetten ragaszkodtam hozzád,
idegszál indáim kapaszkodtak beléd,
idő múlásával nyújtózó távolság
húrja egyre feszült borús lelkem egén.

Eldőlt sorsom, az Isten kezében,
Ő döntheti el, hogy milyen legyen.
Ijedten néztem szét a sötétben,
S reménykedőn adtam át szívemet.

Mint a halálra ítélt, kit börtön zár,
kit fogva tart idegen eszme, érdeke,
mint az elítéltek, úgy záródtunk be
határok, idegen népek "szégyene"
közé. Forrongó világ sodrásában,

Ablakomra néznek a fenyők.
Vidámak, és olyan szendén
köszöntenek tavaszom reggelén.

Hazánk egén felragyog a szivárvány
Mint piros-fehér-zöld kokárdán
Ünnepre szólít felrázva bennetek
Ne aludjatok,emlékezzetek !

Nem régen egy leginkább bizalmasomnak tekintett barátom, azt mondta rám: szemforgató vagyok. Éreztem, hogy ez rossz ómen, hát megnéztem az értelmező szótárban: szemforgató egyenlő:  képmutató, álszent...

Ildikómnak, névnapodra.

Megszedték már magukat
Tele zsebbel futnak
Viszik a koncot
Nagy győzelemmel

Csodát meg szarvast mindenki látott már, no de csodaszarvast! Azt csak a kiválasztottak.

Reggel korán felébredtem
Két márciusi nap is ragyogott nekem
Az egyik az ég peremében
Fürdött korongja a tó vizében
Csillogott millió sugár lánya
Ami a tó vizén táncot járta
Feketerigó füttyentett nagyot

Már ezer éve hogy zsibbad a vállunk,
pusztulunk, és hullunk fél ezer éve,
próbára tesz minket elvadult korunk,
fogyatkozunk, apad a nemzet vére.

Madarak dalára
ébred a táj.
 

Mint legkedvesebb Barátunknak ajánlom e rögtönzött kis köszöntőt, Tiszteletből!

A szépség a nő, s a szép, az arányban  
található ott. Ha megkeresed,
nem enged, lebilincsel, minden érzésed.

Ibolyakék ébredésben
nyílik a tavasz

Tavaim partján, nádasok szegélyén
szomszédjaim a legelésző őzek,
erdők sűrűjét hiába keresném,
itt csak árva, szomorú füzek nőnek.

Az 1848-as márc.15-i forradalom előzményeiről, és lefolyásáról
Fölkérésre, v. Kasza-Márton Lajos beszéde az Ontariói,  Kitchenerben.
  Akik az elnyomóiktól megijednek, és félnek, s főként a félelem ellen nem tesznek semmit, azok járom-járókká válnak, ezáltal önszántukból lemondanak az ember legelemibb jogáról, a gondolati, és a cselekvési szabadságról.