December havában
megnyílik minden lélek,
csillagok dalában
hópehely ölelések.
|
" NINCSILYEN" ország - talán a nagy többség azt állítja, hogy ilyen ország nem is létezik.
|
Gyertyát gyújtok, lángja a fény,
fenyőágról csendre cseppen,
Szent Éj illatú a remény,
angyalszárnyon feléd röppen.
|
sze 12/03/14
Dáma Lovag Erdő...
/Gyerekeknek/
Begyújtottunk a kandallóba
Hideg idők járnak
A kis unokáim a Télapóra várnak
Nagy izgalom , a várakozás
Mesét mondok ami csodás
|
Húsz évvel ezelőtt, azon a pénteki napon a szokásos szervezői értekezleten voltam, Pesten.
|
...karjaimba futtok...
|
k 12/02/14
Juhászné Bérces...
Trágyadombnak legtetején
büszke kakas kapirgál,
baromfiak kussoljatok,
én vagyok itt a király!
|
A toporgó hajnalfényben,
dideregnek a napok,
jégcsap lóg az ereszekről,
súgja a Tél: itt vagyok.
|
h 12/01/14
Dáma Lovag Erdő...

Eljött az utolsó hava az évnek
Lelkem beöltöztettem
Várakozó szépnek
Örülök a reménynek
Melyet szívem óhajtva vár
|
Most már mindenki szeret Téged
az életed halálod így kerek
szitált szemedben a bús-mosoly
csak pár száraz szeretet-szelet
kenyér a közeli a boltból
|
Hófehér a téli táj,
az égboltját leveszem,
a télapó toporog,
s kérdezi miért teszem.
|
h 12/01/14
Dáma Lovag Erdő...

Pusztító lángnyelvek lobbannak az égre
Mindent éget a láng nyelve
Lobban magasan,mint a fáklya
Mint,ha fricskát szórna a világra
|
v 11/30/14
Juhászné Bérces...
Négy hét van még karácsonyig,
S várjuk már az ünnepet,
Szép négygyertyás koszorúval
Köszöntjük az Adventet.
|
Megkésett tavaszon és hideg májuson,
a koravén nyárban, vagy fonnyadó őszön
is simogat az élet, halkan Himnuszom
dúdolom, magam magamnak híven őrzöm.
|
v 11/30/14
Dáma Lovag Erdő...

Gyertya lobbanAdvent vasárnapján
Szívünkben hitünk lángja ég
Várjuk a gyermek Jézus ünnepét
|
Esik eső, patak csobban,
levelekről gyöngy pereg,
virág nyílik, ezüstdalban
szórja szét az éneket.
|
szo 11/29/14
Dáma Lovag Erdő...
Elhervadt már a gyönyörű virágom
Nem virul már,üres az ablakom
Hideg szél furulyán játssza a dalom
A ködbe úszó száraz ágakon
Pedig virultak a szép virágok
Csokrot kötöttem neked
Azzal akartam kedveskedni
Hogy megdobogtassam szíved
|
Köszönöm erényem erőm hibáim
ocsúdik hajnal altatnak alkonyok
megszülethettem és még mindig vagyok
bár tüzem irigyli testvéri Káin
|
Az idős özvegyasszony és az özvegyember már öt éve rendszeresen találkozgat, amikor a bácsi végre elhatározza, hogy megkéri a néni kezét. A néni azonnal igent mond.
|

Madár dalol, színes a táj,
madár dalol, faágra száll,
tücsök szökdel, ébred a jó,
tücsök szökdel, dobbant a ló.
|