Versek tükrében versszeletek,
napfény a télben, veréb szendereg,
rénszarvas- csendet őriz az erdő,
azzal takarózik a teremtő.

A 2000-es évek elején a Megyei Önkormányzatnál bizottsági tagként, egy dániai három hetes úton vettem részt.

A híd átível emberi lelkek között
ismeretlenül. Talán megjegyzed
a partok messzeségét, s ott ki őrködött.

   Vándordiák ballag lassan, nézelődve Kassa híres városából a budai úton Miskolc felé. Nem sietős az útja, szívesen nézelődne minden falucskában, de mivel üres az erszénye, korcsmában nem állhat meg, mert sehol sem mérik ingyen az ételt, sem a bort.

  Még meg sem születtünk, mikor nagyapáik háborúkat és országnyi területeket vesztve, apáink vérfürdőkbe hajszolva, rohanva arra ítéltek bennünket, hogy éljünk, ahogy tudunk a maradékon.

Csapzottan átfázva, fáradtan botorkált,
sikátorhoz érve, fényt látott és megállt.
Kíváncsian fordult abba az irányba,
ahol az ablakban kigyulladt egy lámpa.

Lelkemben készülök
Kisded fogadásra
S mindig gyarlóságba ütközök
Irigységbe,kapzsiságba
Emberi gonoszságba

Szürke köddé vált az álom,
már magamat sem találom,
szívem dermedt, búval tele,
hűti a sors lehelete.

Karácsonyi dallamokban
hótisztán csengnek a dalok,
gyertyalángok fény- jelében
nyugodt éjek, és nappalok.
 

Szívedre a fény ragyogjon,
álmodra is varázsoljon,
tiszta hang az ég peremén,
felhőszárnyán neked mesél.
 

Most mozdulatlan. Látod a víz tükrében
a csöndet? Hosszan eltűnő árnyék
vagyok Kereslek. Itt-ott egy madár rebben.

     Jancsi már nagyon unta a kaszárnya taposómalmát. Kilencedik hónapja katona. Egyszer ugyan volt otthon, de az egy nagyon szomorú alkalomra történt. Nem is szívesen gondol rá.

Karácsonyi üzenet

Most hidegek a szívek a kezek
nem mentek fordultok egymás felé
a szeretet vágya mindenkié

Mostanában édességből
kicsit többet kapok,
mikulásról beszélgetnek
a kicsik és nagyok.
 

Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják
Úgy lép, ahogy mozgatják a karok.
Fönt  valaki parancsol, s lépni kell.