Szívemben érnek a szőke búzatáblák,
sárgállanak falvak végvárai mögött,
mikor a gyász feketén belém költözött.

Ha a kövek beszélni tudnának
/Sólyomkő vár és a többi romvár emlékére/

  Soós Ildikó fotói alapján-

Szeretettel, az én változatomat szintén, valakinek adresszáltam.

Amikor lankadni kezdett. Rogyadozó térdekkel imbolyogva, hétrét görnyedve. Elkaptam, megtámasztottam.

Trágyás mezők kósza népe
száll kertembe a tél végre.
Tipeg-topog a társaság,
tavaszt hazudik a világ.
Landolnak a pletykás szarkák,
a lelkemet felvidítják.
Nem kísér itt senkit ármány,

Virágpor felhőben és mégis rozsdásan
egy ország, sok az elesett kevés a falat,
mennyi dölyf elfér e tenyérnyi hazában,
a salaktüskéken a Kárpátok alatt.

...január negyedikén múlt tíz éve, hogy elment...

Magányom marad ingyen jeggyel sem indul
sehová nincs hófúvás szél nem tép fákat
de két kutyám nem maradhat gazdátlanul
ne vádoljon szemükből mély barna bánat

Mikor az éj leszáll, elszunnyadsz csendesen,
némasággá lesz, a nyüzsgő végtelen.
Árnyékát hinti rád, csillagok tengerét,
végtelent nyaldosó, megnyújtott termetét.

Ha felvirrad Pünkösd napja, a Szentélek ünnepe,
Több százezren indulnak el a csíksomlyói ünnepre. 
Ki magyarnak vallja magát, idetalál bárhonnan,
A föld mind zeg-zúgából, a lakhelye bárhol van.

Ősz fejem langy teleket havaz Neked,
szilánk, ököl arcomat nem roncsolta,
de ráncos szándék szólt bele sorsomba,
az öröklét éhe megöregített.

Bosszant, amikor hülyének néznek. Márpedig ezt tették ma reggel is, amikor hallgattam a Hír tévét.

Egy kedves történet, melyet kaptam, és most tovább adok Nektek.

...Ali Nafta tragédiája...

Felettük gyertyaláng nem fénylik,
Csillagfény hull rájuk, azt nézik,
Mért lett így, soha meg nem kérdik.

A szépségben a még szebbet kerestem,
és a tudásban a még újabb tudást,
az egészet akartam tenyeremben,
űztem, szüntelen magamat és folyvást.

...erről írtam levelet...

Miért kínoztok és mit kértek számon
tőlem, sziklás századok vándorától,
ki vonszolja magát vízen, aszályon,
vijjogó vádatok szívembe markol,
nem vidítja kedvem se a mámor, se bor.

Sír az erdő, és a táj,
Keresik a hósapkát.
Hótakaró hiányzik,
De a föld még nem fázik.