
Kedveseim!
|
2.rész
|
Talán tavaly nyáron történt. Ültünk a fa alatt, és elmélkedtünk. Arra gondoltunk milyen szép is lenne, ha újra együtt lehetne a nagy családunk. Mint már nagyon, de nagyon régen volt.
|
Most ezt az időt éljük,
Ebben dobban a szívünk.
Keresem a fényt,
|
Költő, író, poéta,
Rímbe szedve sorolja.
Képzelete szárnyal, repked,
|
Miért sír a vadgalamb a fákon,
Fészkén ülve és töprengve,
Vagy fent a levegőégben..
|
Míg megtaláltalak, sok év telt el.
Sok év csapásai sújtották lelkemet.
|
Ha bűn a szeretet,
abban élek...
Összeért a lelkünk,
|
A szeretet sokféle lehet.
Felemelő, vagy mélybe taszító.
Mindkettőt ismerem, hisz
megtörténtek én velem.
|
Köszönöm az égnek, hogy megtaláltál.
Köszönöm, hogy átformáltál.
|
Ha csalogány lennék,
Válladon pihennék.
Bármerre járnál,
Vígan énekelnék.
|
Hull a lomb a fákról,
a hervadó virágról.
A tavasz messze jár,
|
Mező. Az a gyönyörű, csodálatos tarka rét.
Hozzá fogható, másképp kifejezhető talán nincs.
Járok benne, rajta.
|

Barát felhők megjöttetek, égi tünemények,
Szívem vágyik nézni, s együtt lenni véled...
|