Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Bessenyei Szabó Éva

Rovatok: 
Olvasásra ajánlom

Ez, újév reggelén, édes Székely népem,
Féltő aggodalom hatja át a szívem.
Felnyitom a jövendő évnek kapuját,
Mely az elmúltból, a jövőbe vezet át.

Rovatok: 
Irodalom

Add, ide!
- Nem adom!
- Megmondalak anyának! Anya! Anya!  Béci nem adja ide a sapkámat!
- Nem is igaz! Anya, ez nem igaz! Ő vette el az enyémet! Ne hidd el Pistinek anya!

szeda2
szeda2 képe

Egy apa bölcs válasza

Rovatok: 
Olvasásra ajánlom

Szeretném megosztani veletek ezt az írást, Ismeretlen szerző tollából. Engem, nagyon megfogott.

szeda2
szeda2 képe

Szerelmes alkonyat / Pályázat

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

      Ültek a padon. Azon a padon, ahová az utóbbi hetekben gyakran visszatértek. Egy hatalmas tölgyfa tövében helyezkedett el egy kényelmes kovácsolt vasszerkezetű, fával bevont pad. A régi időket idézte. Talán fiatalkorukból itt ragadt öreg pad volt.

szeda2
szeda2 képe

Léptei

Rovatok: 
Vers

Dermesztő a hideg,
Jégszíve mélyében,
Napfény melegíti,
Fénylő tengerében.

szeda2
szeda2 képe

Napom

Rovatok: 
Vers

Felszabadult lelkem,
Sötétből bújt elő.
Kíváncsi a Napra,
Mely korán felkelő.

szeda2
szeda2 képe

Kezedben...

Rovatok: 
Vers

Eldőlt sorsom, az Isten kezében,
Ő döntheti el, hogy milyen legyen.
Ijedten néztem szét a sötétben,
S reménykedőn adtam át szívemet.

szeda2
szeda2 képe

Tavasz van

Rovatok: 
Irodalom

Minden jel azt mutatja, tavasz van. De, még csöpögő ereszünk sincsen. Jégcsapok? Elmaradtak. Hó? Csak mutatóban volt, de az is csak kevés ideig. Talán pár órát. Akkor, mire várunk még?

szeda2
szeda2 képe

Utazás

Rovatok: 
Irodalom

Rovatok: 
Irodalom

A bocsoknak sem kellett kétszer mondani! Egyszerre akartak a bejáraton kimenni, ezért már ott átestek egymáson! Milyen jó móka volt!

szeda2
szeda2 képe

A NAGY BARNA/5.

Rovatok: 
Irodalom

A nagy barna, ott volt mellette, mint hűséges társa, akivel szövetséget kötöttek a szívükben. Ott maradt mindvégig, amíg felgyógyult. Védte, óvta mindentől.

szeda2
szeda2 képe

A NAGY BARNA/4.

Rovatok: 
Irodalom

A tavasz hírnöke lassan jutott el a fülébe. Egy kis madár rikoltozott, és a félig befagyott folyó, hirtelen csordogálni kezdett. Éles hallásával már régen érzékelte, de lusta volt felkelni.

szeda2
szeda2 képe

A NAGY BARNA/3.

Rovatok: 
Irodalom

     Rendkívül élvezte ezt a pazar időszakot! Semmi rizikó, semmi erőfeszítés, bár a rizikót ő, nem nagyon ismerte. Most, nem gondolt másra, csak a jelenlegi bőségre.

szeda2
szeda2 képe

A NAGY BARNA/2.

Rovatok: 
Irodalom

Azt is megszokta, hogy a helyzet gyakran változhat egy szempillantás alatt. A távolban hallott, egy szarvas csapatot közeledni, a szaguk is az orrában van már!        

szeda2
szeda2 képe

A NAGY BARNA/1.

Rovatok: 
Irodalom

Az égig érő fák tűlevelei, időt állóan meredtek az ágakon. Máshol, ahogy sárgultak a falevelek, lehullva, beborították a hatalmas fák alját.

szeda2
szeda2 képe

Ez, a Gondoskodás...

Rovatok: 
Irodalom

Egy kedves barátom mesélte ezt a történetet, Attila, akivel karácsony előtt, ültünk az asztalnál, és készülve az ünnepre, beszélgettünk. Eszébe jutott egy karácsonyi csoda, ami velük történt meg.

Rovatok: 
Irodalom

     A szerető Isten, letekintett az Égből, és gyönyörködött az ember fiaiban. Hatalmas Trónszékén ülve, szemlélte az Ő teremtményeit.

Rovatok: 
Irodalom

      Egyre többet szerettem volna a „mamával” együtt lenni, de ő néha magamra hagyott. Majd később visszajött és én nagyon boldog voltam akkor. Egyre jobban kötődtem hozzá, és igényeltem a jelenlétét.

Rovatok: 
Irodalom

Kisborjú is alig voltam, amikor a mamám elveszett. Kerestem én, de nem találtam, mert mély volt a rengeteg. Emberek jöttek, kedvesen, megetettek, simogattak szelíden.

szeda2
szeda2 képe

Tomboló vadon

Rovatok: 
Mese

A nap már lenyugvóban volt, a hold karéja még alig látszott. A vadon magányos volt és csöndes. Imitt-amott hangzott fel egy-egy bősz állat hangja. A madarak hallgattak, mint akik érzik, hogy veszély közeledik.

Oldalak