Tőled én már oly távol lakom, 
úgy szúr a szív, nem szól a dalom,
legyünk együtt, kér, harcol érted,
mindhiába könyörgök, kérlek.

Gyere vissza, mert nagy a bánat,
szívem kihűl, majd jéggé válhat,
nem ad helyet a szeretetnek,
anélkül én mihez kezdhetek.

Eltűntek a sötét tájak,
csillag ragyog Betlehemre,
istállónak jászolában
testet öltött Jézus lelke.
Harsonázik angyalsereg,
bárányokkal a pásztorok,
bevonulnak, hajt'nak fejet,
kisded szeme felragyogott.
Három király fényt követve
megérkezett nagy örömmel,
Máriának könnyes szeme,
ajándékot kap egy öllel.

Karácsonyra nagy könyvet kaptam egy éve,
de üresen, címe: Nagymama meséje,
a régi emlékek hű megőrzésére,
hideg, kemény telekről írok ma éppen.

A szántás, vetés készen lett Márton napra,
pihenhet a föld, a magvakat takarja,
istállók, ólak vigyáznak az állatra,
gondozás csak a gazda szép feladata.

Arra születtem, hogy szabadon éljek,   
szerető érzéssel higgyek, reméljek.
Teremtőnk szabad akaratot adott,
Lelke lángjától segítséget kapok.

Versírás nekem igen nagy szabadság,
ha tehetségem van, nincs más akadály.
Így van ez az életvitelemben is,
igyekszem, hogy tettem legyen emberi.

Barna fiú lett szerelmem,
tánciskolán kért fel engem.
Úgy megtetszettünk egymásnak,
egy táncra sem adott másnak.
 
Keringőnél szinte szálltunk,
a báltermet körbejártuk.
A társaink jól megnéztek,
Ámor nyila el nem tévedt.
 
Oly sok kedves sétánk során
meghallgattuk egymás sorsát.
Félárvák vagyunk mindketten,

Egyszer beutalót lobogtatott férjem,
megörültünk, ország, hová megyünk, német.
Hálókocsis vonat, ráírva, hogy sebes,
éjfélkor megállt és Prágában ébredtem.

Villanylámpái fénylőn világítottak,
rám néztek a falak fakón és kopottan.
Szépség otthon a lakótelephez szabott,
hogy tudnak így élni, gondoltam, hanyagok.

Balaton öleli Csopaknál a partot,
Református templom a napfényben ragyog.
Asszonykör tagjai ünneplő ruhában,
Tisztelendő Úr is a kedves fiával.

Kettős születésnap teszi szép ünneppé,
És harminc év különbség köti ezt egyé.
Még sok Boldog Születésnapot kívánva,
Szóvirág szavaim kötöttem bokrétába.

Édesanyámra én régről emlékezem,  
Mikor apámmal még együtt nevelgetett.
Ölébe ültetett, énekelt, ringatott,    
Apám hegedűje adta a dallamot.
Sorscsapás érte az édes jó apámat,      
Megárvult szívemmel öleltem anyámat.
Mikor főzött, mosott, fél szeme vigyázott.  
Új apukát kaptam, sok testvér imádott.

Ó, e gondolat, hazudj igazat,
Honnan ered, e kérdés izgat ma. 
Elménkből pattan minden gondolat.
De érzés nélkül, nemde, fagyosak?

Emberi szív sugároz meleget, 
Nem kárhoz, benne van a szeretet.
Költő, ki a szavakat hímezi,
Mólólépcsőn igazát hirdeti.  

Az ébredő égbolt pirkad, dereng,
A felbukkanó nap még hajnalt hoz.
Gőzölgő kávénk már a teraszon,
"A Fénynek földi hang még nem felelt."

Egy madárka megtöri a csendet,
Megkondul egy harang, hív imára.
Felfigyelsz a kávé illatára,
S kávézom e csodás fényben veled.