Cipészműhely kirakata,
Minőségek kínálata.
Cipő, papucs, nyári szandál,
Minden árun rajta az ár.

Ifjú cipész készítette,
Szorgoskodik reggel-este.
Készít, javít lábbeliket,
Munkájának foglya így lett.

Satu fogja a kaptafát,
Szerszámai tű, fonal, ár.
Papucsférj nem lett belőle,
Munkáját veszi előbbre.

Vácszentlászlón egyik háznál
Zsuzsi nagy lány izgul, járkál,
Arca, mint a nyíló rózsa,
Derékig ér hosszú copfja.

Nagy masnija libeg-lobog,
Sok szoknyában csakúgy forog.
Kapujukat kinyitotta,
Kosár tojást földre rakta.

Darázs derék, csipkés szoknya,
Mint napsugár a mosolya.
Kőfal mellett leselkedik,
Vödörrel Zoltán érkezik.

1 Vihar / haiku /

Hirtelen harag
gyorsan jön és elillan
várd a szivárványt.

2021. március 23.

2. Korlát és szabadság / gondolat /

Korlát csak a testem állítja meg, a gondolatom szabadon szállhat, ahová akarom.

2021. március 23.

3. Pocsolya / apeva /

Ne
siess
dönteni
pocsolya is
tiszta lesz, ha vársz.

Új tavasznak első napján,
Hajnalpírnak virradatán,
az ébredő napkeltében
Reménytündér repül széllel.
 
Észreveszi, hogy bicegek,
gyógyírként ad harmatcseppet,
tavasz éltető erejét,
szeretetet, hitet, reményt.

2019. április 2.

TM

Csodás vagy földgömbünk,
Összeköt a mi sorsunk.
Életadó helyünk,
Te vagy a mi otthonunk.
 
Élted végtelené,
Látod, mégsem becsülünk.
Pillanat emberé,
Pótolja nemzedékünk.
 
Majd ötven év múlva.
Zöld pázsit és legelő,
Szebb leszel, mint múltban,
Lombos fa elegendő.
 
Csak biotermések,

Égbolton suhan át a sirálygárda,
Tó vize tükrözi a mozgó árnyat.
Köröznek, majd a víz szélére szállnak,
Fényesen csillannak hófehér szárnyak.

Ladikban ül egy lány, bánatos lelke,
Órák óta vár, késik a szerelme.
Mosolyra derítik, kinyújtva keze,
Finom étekkel van tenyere tele.

Ráró ló kikötve,
árpa eledele,
ilyen nagy esőben
születik a rege.

A jókedvű betyár
mulat a kocsmában,
szárnyal a dal, mert már
teli tarisznyája.

Feje fölött forog
fanyelű fokosa,
öklére nem gondol,
most a táncát ropja.

Fehér ing és szoknya
fergeteges, forog,
és lobban a gyertya,
sarkantyúja kopog.

Ha a fény lenyugvó
pírja még melegít,
ahol már csak alvó,
ott már sötétedik.
 
Életfény még pislog,
öregúr már fázik,
életkedve inog,
mélyen elmélázik.
 
Felgyújtja szívének
szunnyadó parazsát,
ifjú éveinek
boldog pillanatát.
 
Munka tisztességes,
becsületet adó.
Asszonya hűséges,

Csillaghullós éjszakában
Szerelmes lány a tóparton
Álmodozik mohaágyban,
Számol sok hullócsillagot.

Szeret - nem szeret, sorolja,
Kis kezével sok csókot dob.
Érzelmeit így fokozza,
Nem szeret, mondja utolsó.

Ekkor bújik elő a Hold,
Távolban a hegy oldalán,
Neki is egy csókot adott,
Szeretlek, mintha mondaná.

Ezernyolcszáznegyvennyolcban,
A híres szabadságharcban
A katonák hősök lettek,
Mint Petőfi, elvéreztek.

Nem csak harci tetteivel,
Buzdított a verseivel.
Például a Talpra Magyar,
Minden férfit hív a haza.

A győzelem reményében
Támadtak a csatatéren.
Csapatonként győztek szépen,
De vége, fegyverletétel.

Öreg erdő fáit nézem.
Szép példány áll itt előttem.
Alacsony törzs, törött az ág,
De mégis van szép új hajtás.

Ettől lett nagy koronája,
Mint embernek családfája.
Nem élnek már az őseink,
De lombot adnak fiaink.

Csodásak az őszi színek,
A sárga, vörös levelek.
Ez a fának új ruhája,
Tündököl a kies tájban.

Várbazárban, sátor alatt
Borkóstolót most tartanak.
Pont ráérünk a Jóskával,
Kóstolgatunk pohárkával.
 
Jaj, de finom ez a fehér,
Jóska ebből üveggel kér.
Dugó kiszáll a nyitáskor, 
Hová esett? Öl vagy három.
 
Addig-addig ízlelgettük,
Míg végül kiürítettük.
Tudtuk, a sok öl és mérgez,

Hogy hol kezdődik a zene?
Telve van az élet vele.
Mosolyog a kicsi baba,
dúdol neki édesanyja.

Máris mosolygós a képe,
lelkének ez a zenéje.
Kimegyek a kiskertembe,
felfigyelek minden neszre.

Halkan dúdol langyos szellő,
falevél bájos, zizegő.
Virágszirmoknak közepén
Millió méhecske zenél.

az "akácfák"
szeretik az Alföldet
- ahogy Petőfi

"akácfa" virág
tüskés lombbal védve van
- mint a rózsák is

"akácfa" kincsünk
mert virágjának méze
- egészséget véd

2023. február 24.

TM