A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers
A mesés hófedte hegyormok alján. Nagy nyugalomban egy furcsa madár pár.
|
|
Rovatok: Vers Az ébredő meleg napfény,
|
|
Rovatok: Vers Úgy szép az élet ha zajlik.
Etel ötlete jól hangzik.
Vett is egy számítógépet,
Nagy a világ mindent nézhet.
Másképp látják ezt Éváék,
Élet sója nem a játék,
Ők egy varrógépet vettek.
Olló vág, tű ölt, hímeznek.
Agg dédinek feje fölött,
Sok év telt el öröm között.
|
|
Rovatok: Vers Megtalálta zsák a foltját,
Egymásnak gondját megoldják.
Sülve-főve együtt vannak,
Szívbe, ültetnek bizalmat.
Lelkükre ez oly jól hatott,
Szeretettől ki is hajtott.
Hogy az időt jól el üssék,
Készítettek egy kis fülkét.
Bizalom virága nyílott,
|
|
Rovatok: Vers Nyári szél fúj egy irányban,
|
|
Rovatok: Vers Ropog a hó erdő hideg, Vörössége fehéredett, Ősszel gyűjtött télre termést,
|
|
Rovatok: Vers Horgászat csendes bolondok sportja,
Már régen viccként valaki mondta.
Akár hajnal vagy alkonyat érje,
Elhalmozza őt a napnak fénye.
Alig a föld felett mutatkozik,
Égbolt színe tőle megváltozik.
A víztükör mutatja ezt alant,
Várja,hogy harapjanak a halak.
|
|
Rovatok: Vers Az én fantáziám furcsa,
Mindig új utakra bukkan.
Álmomban mutat jövőmre,
De ellenkezője jön be.
Ezt már megszoktam annyira,
Hogy gondolkozzam fordítva.
És ha jó is, el ne mondjam,
Elveszítem azon nyomban.
De ha ébren álmodozom,
Fantáziám jól elkapom.
|
|
Rovatok: Vers Hótól fehérlik a város,
Ez most az álarca.
Nap táncol a hószikrákon,
Ez az ő farsangja.
Régi kastély körcsarnoka,
Vár a vendégekre.
Gróf a nejét karonfogva,
Álarcban érkeznek.
A bejárat oszlopánál,
Megállnak egy percre.
Ő kegyelmük méltóságát,
|
|
Rovatok: Vers Udvaron sok ovis játszik,
Pár jó barát bújócskázik.
Csabi amíg tízig számol,
Elbújnak, lehetnek bárhol.
Szemét takarja tenyere,
Hogy ne lásson el semerre.
Következő hunyó az ám,
Kit legelőször megtalál.
Fatörzsnél lel Lacikára,
Babaházban Barbarára.
|
|
Rovatok: Vers Oly szép tündöklő a határ,
Akadály nincs van szabadság.
Nagy az eső gyorsasága,
Eb alig ér be házába.
Sűrűjén senki nem lát át,
Fent hallani csobogását.
Csatorna cső levezeti,
Dézsa tőle máris teli.
A víz és a nap csodája,
A természet szivárványa.
|
|
Rovatok: Vers A régi emlék, régi kép,
gyerekkorról mesél,
mikor volt még igazi tél,
Minden a hóról beszél.
Domboldalon, hegynek ölén,
gyerekek szánkóztak,
fut sebesen mint az örvény,
összekapaszkodtak.
Sebességet lejtő adta,
a völgy tőlük zendült,
|
|
Rovatok: Vers Ma korán kelt fel a kerek hold fénye,
A bíborszín alkonnyal összeforrnak.
S ahogy rásimulnak a tó vizére,
Színvilága lett az égnek és tónak.
Fekete árnyék a tópartnak táján,
Károgó varjú csapat tó felett száll.
Fekete macska a csupasz fa ágán,
Úgy ül ott mint aki valamire vár.
|
|
Rovatok: Vers Égi fény csillog alkonyi homályban,
|
|
Rovatok: Vers A hóember hószobrocska,
Kicsi Kató csodálója.
Kőrbejárja, nézegeti,
Megöleli, méregeti.
Fekete faszénből szeme,
Sárga orra havas hegyes.
Betakarja hóbundája,
A gombokat megszámlálja.
Felnéz piros kalapjára,
Puszit ad fehér arcára.
|
|
Rovatok: Vers Kedves Jenő!
Az idő gyors szárnyakon repül velünk,
Közös emlékek dübörögnek bennünk.
Nem engedik, hogy örök homály fedje,
Pedig a kezdet Csíkosig vezet el.
Amikor nálunk vendégségben voltál,
Járni még nem tudtál, de már gagyogtál.
Kemence kuckóban cirmost ölelted,
|
|
Rovatok: Vers Az új év kezdete,
reménnyel van tele,
kékebbre festi ég,
a Balaton vizét.
Máskor szürke a köd,
kemény hideg a hő.
míg nem fújja el szél.
addig a vízen él,
míg a nap sugara,
széjjel nem oszlatja.
Időjárás üzen,
vegyes mint a fűszer.
Nos még hó hiányzik,
|
|
Rovatok: Vers Karácsony már közeledik,
kinn erdei téren,
A szánkón fenyő érkezik,
család örömére.
A térdig érő nagy hóban,
csapáson haladva
Viharlámpa kézben lógva
apa azt mutatja.
A gyerek húzza boldogan,
ő kérte jöhessen.
az őzikék ácsorogva,
|
|
Rovatok: Vers Csendesülj el híres hegedűprímás,
Állj le te fürge ujjú zongorista,
Pihenj kicsit aranytorkú trombitás,
Halld természet dallama oly tiszta.
Csilingelő zúzmara lélek ima,
A hópelyhek megfagyott csodás hangja.
Napsugár bűvöli, hamar elillan.
Fagyszőttes szellővel jön majd hajnalban.
|
|
Rovatok: Vers Nem éri el velem Sári,
Sár van ne menjünk sétálni.
Egyedül ment áruházba,
Jött nagy árért vett csizmában.
Csontos húst is vett ízibe,
Rá tette a nagy tepsire.
Rés volt minden szelet között,
Burgonya meg ott gőzölgött.
Meg is érint az illata,
|
