A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers
Édes hazánknak szépsége, Nézem hegyek színvilágát,
|
|
Rovatok: Vers Csillagok fénye világít az égen,
Alant feltörnek fátyol fehér fények.
Bájukkal olyan finoman ölelők,
Benne álmodnak az alvó zöld fenyők.
Magasban millió apró fénycsoda,
Mint a fehér mákszem olyan aprócska.
Ragyognak még nagyobb csillogó szemek,
Fel is ismerem a göncöl szekeret.
|
|
Rovatok: Vers Ovis volt még Gáborka unokám,
Diafilmek voltak játékpolcán.
Kis vakond, Hófehérke, Hét törpe,
Ezekben volt legnagyobb öröme.
Később Süsü az egyfejű sárkány,
Nem telt el hét, ezeket ne látná.
Diák lett, a mesét már nem kérte,
Sárkány eresztésnek lett művésze.
2019.09.29.
|
|
Rovatok: Vers A halottak és mindenszentek napján,
Látványotok szép temetői varázs.
Koszorúkban és vázákban ragyogtok,
Erős fagyig nem hervad el szirmotok.
Sötétben fényt ad a mécsesek lángja,
Messzire világít, az est csodája.
Elhagyott sír, ahol nics virág mécses,
Ne álljon árván, oda is tegyétek.
|
|
Rovatok: Vers Az ablaknak nyitott szárnyán,
vagy tíz hulló levél,
járja vígan vitustáncát,
míg a földre nem ér.
Mint a zerge surran a szél,
és felkapja szépen,
fehér függöny ásít csak néz,
alighogy felébredt.
Levelek ruhája sárga,
az erezet piros,
|
|
Rovatok: Vers A tűzlány szíve titokzatos jelre,
Fellángolva vágyik a bálterembe.
Ruhája hosszú pirosló láng nyelve,
Égő szirmai százfelé libbennek.
Kacéran kivillan a csinos lába,
Férfiak szívét hozza égő lázba.
Hosszú haja mint a fekete láva,
Fodros tincsekkel borul a vállára.
|
|
Rovatok: Vers Ősz a híres színkeverő,
új színt festett éjjel,
sűrű ködből nem meglepő,
zúzmara lett reggel.
A vízcseppek átváltoztak,
hófehér szikrákká,
Egész tájat beburkolta,
fagy csípte világgá.
Az autók óvatosan,
haladnak az úton,
|
|
Rovatok: Vers Hárpia a művészet képződménye, Női mellű, keselyű körmű alak,
|
|
Rovatok: Vers Csodálatos e pillanat,
Az ősznek szépsége,
A napsugárnak színarany,
Melegítő fénye.
Mind arannyá színeződnek,
A parti növények.
Változtatja elbűvölve,
A saját színére.
Szél selymesen simogatja,
Megszárítja őket,
Boldognak érzik magukat,
|
|
Rovatok: Vers Márton napján írja naptár,
|
|
Rovatok: Vers Magyar ember mindig pontos,
Tudja mikor mi a fontos.
Okos az ész, szorgos a kéz,
Őszi vetés mostanra kész.
Hamarosan kopog a tél,
Csendesedik, fárad a lét.
Meleg szoba levegője,
Pihenésnek éltetője.
Folyadék a kancsóban áll,
A polcnak könyvei vagy száz.
|
|
Rovatok: Vers Jelzőfény az életünkben,
Lapul csendben a lelkünkben.
Sorsunk útján irányt mutat,
Csak legyen meg a kapcsolat.
Az érzelmek vonulatán,
Hallgassuk a szívünk dalát,
Igaz őszinte jó tettek,
Mind a szívünkből erednek.
De a rossz is itt kap helyet,
|
|
Rovatok: Vers Favágáskor fűzfa rönkje,
Ott maradt még az erdőben.
Utólag már nem is bánta,
Lett is sok apró barátja.
Moha csillám úgy belepte,
Zöld bársonyba öltöztette.
És megvédte minden kártól,
A favágó baltájától.
A tövénél lent legalul,
Gombák nőttek kalapostul.
|
|
Rovatok: Vers Langyos őszi szél táncol át a téren,
Ágak levelét finoman letépve.
Lebegő táncuk oly ringó, andalgó,
Közéjük röppen több fehér pillangó.
Elvarázsol bennünket az őszanyó,
Napsugara meleg még simogató.
Egy üres pad lécei közt belopva,
Zebracsíkot fest a szürke betonra.
|
|
Rovatok: Vers Bújócska jó gyerek játék,
Felnőttek is imádják még.
Az egyik esős délután,
Beállt közénk az anyukánk.
A hunyó éppen én voltam,
Ki hová bújt kigondoltam.
Megtaláltam már mindenkit,
Hiányoltam még anyucit.
Többiek is segítettek,
Mint egy süni gömbölydeden.
|
|
Rovatok: Vers Oly csodás volt gyerekkorom, Papi ült a karosszéken. Egy kék tányér is díszelgett,
|
|
Rovatok: Vers Az ember oly érzéki lény, Ha bánatot hordoz szíve, Amikor a szív megpihen,
|
|
Rovatok: Vers Temetői kápolnának,
Egekig szól a harangja.
Itt van helye az imának,
Hogy sírhalmok lelke hallja.
Istennek e szent házában,
Zsoltárok bűvös éneke,
Érezteti, ideszállnak,
Az angyali seregletek.
Köztük a te szeretted is,
|
|
Rovatok: Vers Van valami titok bennünk,
Amellyel már úgy születünk.
|
|
Rovatok: Vers Rég összedőlt házfal sok rom,
Lenn a mélyben van a pokol.
Nem mer oda menni senki,
Ég felé mennybe jó menni.
Fény útján megy Elek, Lenke,
És Leó ki rokon vele.
Irányt mutat lelkük mélye,
Teremtőnk minden igéje.
Lásd a mai kor gonosza,
Sunyin az embert kifosztja.
|
