A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers Északi sark jégmezején
Viharos a delejes fény,
De otthonuknak érezték,
Barlangot a jegesmedvék.
A jégnek tört szíve szenved,
Összerakni már nem lehet,
Hagyta kunyhóját a medve,
Jégtömbön élni kénytelen.
Ezért ember a felelős,
Földnek ártó pénzt keresők,
|
|
Rovatok: Vers Ó a hosszú házasélet hol van már,
A szívünkbe szerelem lángot kaptunk.
Turbékolt a fészekrakó gerlepár,
Álmunk valóra vált mert úgy akartuk.
Fiókáink már régen kirepültek.
Májusi estén holdfényben sétáltunk,
Sötét felhők a magasban feltűntek,
Téged elvittek, oda boldogságunk.
|
|
Rovatok: Vers Képek futnak szemem előtt,
fehér téli tájon,
melyet a képzeletem szőtt,
vonatról leszállok.
A gyerekek hó csatáznak,
közéjük beállok,
rögtön arcon is találnak,
de én azt nem bánom.
Majd hólabdákat görgetünk,
és egymásra rakjuk,
elkészül a hóemberünk,
|
|
Rovatok: Vers Öt éve a földre gyermek született,
Angyali tiszta hófehér a lelke.
Oly önzetlen szívében a szeretet,
Szülei ajkán csak szép szót teremthet.
Játék és mese tölti be életét.
Éber elmével hallgat esti mesét.
Mikulást várja a jóságos személyt.
|
|
Rovatok: Vers Mese óvodában jártam,
|
|
Rovatok: Vers Az őszi falevél, szellővel földre ér.
Vöröslő napsugár, fázik elmegy kurtán.
Pára és köd bolyong, sötétben kóborol.
Jégvirágot a fagy, viharos télnek ad.
Meleg kell a szívnek, tisztulás léleknek.
Az adventi gyertyák, karácsonyi lámpák,
Mutatják az utat, a lélek tisztulhat.
|
|
Rovatok: Vers Kicsi lánynak szíve lelke,
Úgy vágyott a szeretetre,
Mint virág a napsütésre,
Mikor vihar zúzta-tépte.
Mostoha volt úr a háznál,
Dédelgette saját lányát,
Neki éjjel korgott gyomra,
Éhét kenyérrel oltotta.
Mostohája észrevette,
Kora reggel elkergette.
|
|
Rovatok: Vers
Édes hazánknak szépsége, Nézem hegyek színvilágát,
|
|
Rovatok: Vers Csillagok fénye világít az égen,
Alant feltörnek fátyol fehér fények.
Bájukkal olyan finoman ölelők,
Benne álmodnak az alvó zöld fenyők.
Magasban millió apró fénycsoda,
Mint a fehér mákszem olyan aprócska.
Ragyognak még nagyobb csillogó szemek,
Fel is ismerem a göncöl szekeret.
|
|
Rovatok: Vers Ovis volt még Gáborka unokám,
Diafilmek voltak játékpolcán.
Kis vakond, Hófehérke, Hét törpe,
Ezekben volt legnagyobb öröme.
Később Süsü az egyfejű sárkány,
Nem telt el hét, ezeket ne látná.
Diák lett, a mesét már nem kérte,
Sárkány eresztésnek lett művésze.
2019.09.29.
|
|
Rovatok: Vers A halottak és mindenszentek napján,
Látványotok szép temetői varázs.
Koszorúkban és vázákban ragyogtok,
Erős fagyig nem hervad el szirmotok.
Sötétben fényt ad a mécsesek lángja,
Messzire világít, az est csodája.
Elhagyott sír, ahol nics virág mécses,
Ne álljon árván, oda is tegyétek.
|
|
Rovatok: Vers Az ablaknak nyitott szárnyán,
vagy tíz hulló levél,
járja vígan vitustáncát,
míg a földre nem ér.
Mint a zerge surran a szél,
és felkapja szépen,
fehér függöny ásít csak néz,
alighogy felébredt.
Levelek ruhája sárga,
az erezet piros,
|
|
Rovatok: Vers A tűzlány szíve titokzatos jelre,
Fellángolva vágyik a bálterembe.
Ruhája hosszú pirosló láng nyelve,
Égő szirmai százfelé libbennek.
Kacéran kivillan a csinos lába,
Férfiak szívét hozza égő lázba.
Hosszú haja mint a fekete láva,
Fodros tincsekkel borul a vállára.
|
|
Rovatok: Vers Ősz a híres színkeverő,
új színt festett éjjel,
sűrű ködből nem meglepő,
zúzmara lett reggel.
A vízcseppek átváltoztak,
hófehér szikrákká,
Egész tájat beburkolta,
fagy csípte világgá.
Az autók óvatosan,
haladnak az úton,
|
|
Rovatok: Vers Hárpia a művészet képződménye, Női mellű, keselyű körmű alak,
|
|
Rovatok: Vers Csodálatos e pillanat,
Az ősznek szépsége,
A napsugárnak színarany,
Melegítő fénye.
Mind arannyá színeződnek,
A parti növények.
Változtatja elbűvölve,
A saját színére.
Szél selymesen simogatja,
Megszárítja őket,
Boldognak érzik magukat,
|
|
Rovatok: Vers Márton napján írja naptár,
|
|
Rovatok: Vers Magyar ember mindig pontos,
Tudja mikor mi a fontos.
Okos az ész, szorgos a kéz,
Őszi vetés mostanra kész.
Hamarosan kopog a tél,
Csendesedik, fárad a lét.
Meleg szoba levegője,
Pihenésnek éltetője.
Folyadék a kancsóban áll,
A polcnak könyvei vagy száz.
|
|
Rovatok: Vers Jelzőfény az életünkben,
Lapul csendben a lelkünkben.
Sorsunk útján irányt mutat,
Csak legyen meg a kapcsolat.
Az érzelmek vonulatán,
Hallgassuk a szívünk dalát,
Igaz őszinte jó tettek,
Mind a szívünkből erednek.
De a rossz is itt kap helyet,
|
|
Rovatok: Vers Favágáskor fűzfa rönkje,
Ott maradt még az erdőben.
Utólag már nem is bánta,
Lett is sok apró barátja.
Moha csillám úgy belepte,
Zöld bársonyba öltöztette.
És megvédte minden kártól,
A favágó baltájától.
A tövénél lent legalul,
Gombák nőttek kalapostul.
|
