Utolért a lelkiismeret szava,
belülről marja lelkemet sava:
az önvád kínja keresztre ráfeszít,
bűnhődöm ma a tegnap vétkeit.
|
Azt a húsz évet szerettem
meg benned, mit megéltél,
mitől szeretésre értél.
Akkor úgy tűnt: hihetetlen,
de szólt az első pillanat:
nekem mindig húsz éves maradsz!
|
Rájöttem, hogy ellenedre élek,
mint viszketeg, vöröslő fekélyek
testhajlatban létre kélnek.
|
Számolgatom a kőkeresztek
húsába vágott számokon:
meddig bírta a görbe testet
megőrizni e száz rokon?
|
Máról holnapra élek,
napról hónapra – félek,
mert isten a kereset,
s én keveset keresek.
|
|
Kedves Szüleim ti ott a túlvilágon!
Megvolt, hát megtörtént a másik temetés.
Még nem pattant rügy a sírok közti fákon,
s a rigók füttyéből sem szólt meglepetés –
a feketerigók koporsókísérők,
röppenve idézik meg a nagy Ítélőt…
|
Halomba gyűlnek a veszteségek,
s elégetjük, hogy titkon maradjanak.
Hűlt porukba rúgnak reszkető térdek
és tartják a mindent gyászolókat.
|
Élményem a létezés!
Nem sok ez, de nem kevés -
alvás, ivás és evés…
|
Ez a nyár is tovaszáll,
mint madárfütty a szélben,
s álmodunk új tavaszról
a hideg novemberben.
|
Borongós nap volt ma, de száraz és a szél is épp, hogy csak fújdogált.
Elhatároztam, hogy megpermetezem a fáimat.
Szert kerestem, lemosó permethez a kerti kamrában, s találtam - igaz sok éve lejárt a mandátuma, de megmaradt a sárgás színe és a kénes szaga.
|
Ha egyszer elrúgtad magad
a fészektől,
ne nézz hátra, mert visszazuhansz,
s vissza nem vesz, mi kitagad:
a tám megdől,
s örök kételyek között suhansz.
|
Nem mondhatok le semmiről, mi engem illet –
jogokról, kötelességekről – emberileg!
Nem dobhatok el egyetlen „ámen”-t
se, ha nem is Istennek szánom,
még ha hitem ráment
is valahol a vámon,
legalább az ünnep megmaradt.
Lelkem, az ezerszer megmarott,
|
Volt csupa-fény, boldog öröklét –
köd fala rejti a bestia álmot.
Rázza feléd minden az öklét,
nem szabad újra az útra találnod!
|
„Bocsáss meg! – szólt a Fiú ott
az orgonabokorhoz –
a kedvesem kér virágodból.”
S telt karral a kertből kifutott,
a megtépett bozontos
ágak könnyeztek a bánattól.
|
Ma sem ér a létem túl sokat,
gondoljak akár okosakat:
glédába gyűlnek haszontalan
pazarolt erők és hontalan
|
Nekem nem jutott se föld, se kert –
elkönyvelem e kétes sikert,
mert éljek meg bármennyi vihart,
e juss mellettem végig kitart.
|
2019. február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján temettük el Apámat Kiskunhalason. Nem is tudom, mit gondoljak erről a véletlen egybeesésről?
|
Hát nem: csakis az igazat!
Drága Apám!
|
Apám merev, kihűlt teste még a halasi patológián, a hűtőkamrában vár a végső búcsúztatásra.
Péntek este van, éppen egy héttel ezelőtt távozott az élők sorából.
|