Hazánk egén felragyog a szivárvány
Mint piros-fehér-zöld kokárdán
Ünnepre szólít felrázva bennetek
Ne aludjatok,emlékezzetek !

Esik eső,hull a havas eső könnye
Hol vagy te forradalom szent ünnepe
Március Tizenötödike?
Hol vagytok ti hős hazám fiai?
Hazánk harcát most vívja ki!

Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
Talpra magyar,itt az ideje
Hányszor tagadnak meg

/gyermekvers/

Ugrik a mókus 
ágról-ágra
Jó mogyorót
megtalálta
 

Bezártam szívem, elromlott a zár
Bezárult örökre,nem nyitható már
Elszaladt éveket kutatom
Tükörbe nézhetek tudom
Fáradt az arcom súgja,
Sok volt a küzdelem,súlya

Ragyogj csak napsugár
Űzd el a felhőket
Nyíljon a sok virág
Örvendeztesd meg szívünket

Ágakon rügy pattan
Tavasz ébredőben
Madár dal megszólal
Erdő sűrűjében

Varjú ül az ágon,károgja kár!
Károgja a múltját,keres új hazát!
Belepi a tájat és a fát
Csendben még,de nézem!
Mikor lesz vége kérdem?

Szép magyar hazám
Változatos tája
Síkság,dombok ,hegyek világa
Van-e még a világnak szebb virága

Te vad nyugati szél!
Mindig veled álmodtam el,s keltem
Hol lágyan zörgetted ablakom
Hol crescendódra feleltem

Hidat verek folyókon át
Összeköti jobb,bal partját
Suhog a víz,rohan az ár
Túl parton valaki vár
Hidat verek,hozzád megyek
Karjaimmal átölellek

Dereng már a hajnal,
a nap ébredőben
sugarait szórja
erdőre, és földre.

Dorozsmai szélkerekek halkan forogjatok!
Makói füles baglyok,könnyet hullajtsatok
Egy igaz embert én most siratok
Dorozsmai szélmalmok szelet hajtsatok
Szeged városába szomorúan súgjátok

Gyorsan folyó patak partot mossa
Sodró,morajló habok futnak tova
Szaladnak,mint édes hazánk fiai
Akik nem lelnek nyugalmat
Kergeti őket a nincstelen kín

Szép szárnyait billegeti
Hangja az egekig száll
Hála imát zengi
Jön a tavasz nem soká!!

Fenn a magas romok felett
Ködök szállnak,nem jő még a kikelet
Levegőben vércse vijjogva száll
Szélesre terjeszti szárnyát
Lecsap majd a vad madár!

Csendes a Balaton
vihar van kelőben
Fekete fellegek
tornyosulnak felette
Északról, hegyekről
vad szél bukik alá

Emlékeimet csokorba szedtem
Hogy voltál,s vagy nekem
Köszönöm szívből neked
Sárgarózsa szirma lassan lepereg
 

Fényben úszott,
Most koldus szegény!
Kifosztottan áll az élet peremén
Se háza,se vágya eltűntek már
Kezéből az idő homokot szitál