Hajnal fénye festette az eget
Narancs színűre a szálló felleget
Ami csendesen úszott a város felett
​A Báger tó tükörképében megjelent

Ragyog a nap az égen
Vad szél hajlítja a fákat
Születésnapod mit üzen a mának?

Párizsban zokog az ősz
Hullnak a falevelek
Utca kövét pirosra festik a fegyverek
Könnyet hullajt az ég
Nem mossa azt le soha
Áldozatok vére kiált Istenért
Lobban a gyertya,értük ég

/Sopron-i emlék /

Őszi avar teríti a földet
Ragyog a nap,sétálni megyek
Velem van a magány
Hű társam,nem hagy engemet

/Badacsonytördemic/

Ünnep volt a faluban
Szent Mártonnak napja
Libasült nem gágogott már
A kemencében az udvarban

/A nagy menetelés !!! 2O13.1O.27.!/

Ragyogó nap bujkál a ködön át
Fűzi az őszi fa koronát
Rőt,s barna levél hull a fákról
Egy-egy réti sas vijjog oszlopáról

Ó hol a dal mostanában
Hol a szép dal áradása
Mint a tenger suhogása
Közös dal hova szálltál
Otthonra te nem találtál

/Máté Imre a Rábaközi Sámánok utóda/
Unokabátyámtól,az 56-os Szabadságharcostól.

Ó szent Forradalom !
Kérész életű virága
Érted sír a lelkem
Érted vagyok gyászba

A menekülő harcos
Akit úton talált a szél
Szívében a félelem vert tanyát
Ingoványos ösvényen
Hagyta el a hazát
A honvágy húsába vájt
Örömét nem látta senk

  Üldöző fente rá fogát

Emlékezés fájdalmával 
Írom szomorú soraimat
Siratok anyát,apát
Testvéreimet,rokonaimat

/Beethoven- Symphony .No.5/Andante-..scherzo/

Kötéllel a nyakában
Láncot a lábára
Traktort elébe
Legyen-legyen vége
És száll a szikra

/1956.emlékére/

A Pesti Srácról még nem írtam én
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén
Ki repített benzines palackot nagy erővel

Csak mentem kiszabott utamon
Egy októberi ködös nappalon
A köd fehér subáját terítette a tájra
Bekúszott az erdőbe, rászállt fűre, fára

Mosonmagyaróvár.1956.okt.26./

Mint ,ha megint látnám
Régi színben tündökölni
Ha ötvenhat évet kellett is pihenni
Nem talált rá azóta senki