/”Nekem ez a barátság” Pályázat/

Nekem a barátság
Nem pusztába kiáltó szó
Nem üres mondanivaló

Aradi koszorú
nemzeti bánat!
Halomra emelt obeliszk
messzire kiálthat!

Októberi fényben
Még egy utolsó ragyogás
Hegyek,völgyek ruhája oly csodás
Rőt,sárgát ,barnát fest a napsugár

Szép csendesen osont az est
Az égen kigyúltak a csillagok
A hold fényesen ragyogott
Pitvarában jelezte valami megváltozott

Mint a Duna, mikor tavasszal megárad,
Tör, zúz, elpusztít, nem ismer gátat!
Oly iszonyú erővel tört ránk népáradat!
Nem kér, követel, támad, fenyeget!!!

Botjára támaszkodva
Betekint a múltba
Hátán, mint, ha zsákot hozna
Zsákjába hosszú évek sora

Ragyog a nap száz sugarát ontja
Szeptemberi fényben úszik a fák lombja
Színezi a levelet sárga,rőt színben
Bújócskát játszik a fény az erdőben

Sötét felhők gyülekeznek
Vad ellenszelek fújnak
Fenn az égen turul jelenik
Üzenete az Úrnak
Turul madár felhő képen

Felhők között fenn az égen
Csillan a napfénye szépen
Mi ez a ragyogás,mi ez a fény
Repülő száll nagy büszkén!

./Első világháború emlékére/

Hajnali dér színezi a fák levelét
Arany szőnyeget terít az útra
Vadász csapat az erdőn kürtjét fújja

Beköszöntött a szeptember 
fényes napsugárral
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral
Jöhet a szüret,száll a víg ének
Hegyoldal,domboldal visszhangzik
szebb így az élet

Fúj a szél, hideg támad
Eső esik, nincs kabátod
Te szegény, úton menekülő,
Más hazát reménykedve kereső

Ó Istenem hallgasd meg fohászomat
Védd meg magyar néped,hű alattvalóidat
Mert elszabadult a borzalom pokla
Háborús fenevad zúdítja ránk kínokat
 

Süvít a szél nyugat felől
Álmodtam én szeretetről
Álmaimból felébredtem
Elfújták a szelek az emlékem

/ Csurka István költő emlékére /

Beköszönt az ősz ragyogó napsugárral
Mint,ha nyár lenne forró ragyogással
Szomjazó föld az esőt alig várja
Nyíljon még a mezőn millió virágja