Forrón tűz a nyári nap koronája
Szinte perzselőn a határra
Búzatábla ért kalásszal sóhajt
Mikor jő a szellő,mely enyhet ad

Kicsi gyermek ,hogy szalad az idő
Egyet alszunk,s egy éves már ő
Szülei szeme fénye,család drága kincse
Mosoly arca csak úgy ragyog

Nap ontja melegét
Száraz a föld,a rét
Felhő nincs az égen
Szomjazik minden
Virág nem nyílik a réten

Meleg levegő zizzen,ragyog a határ
Búzavirág,pipacs
Margaréta,szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.

Leszállt az alkony,csend honol
Távoli parton nimfa dalol
Majd halk fuvola szól

Álmaimban még visszajárok
Hű szerelemre még mindig vágyok
Nyári este emlék képe
Régi idill hangulatot csal szívembe

Út,mely elindul
Út,mely valahova vezet
Ki érti mi történik?
Mi üldöz Tégedet?

Magasan tornyosul Pozsony büszke vára
Magyar királyokat itt koronázva
Szent Korona védte nagy Magyarországot
Királyok fejére Pozsonyban adatott

Álmaimból korán reggel
Kakas szóra ébredtem
Felrepült a kerítésre
Kukorékolt begyesen

Szertüzek- Ősök sarjai ünnep
/Felvidék-Gömörpéterfalva/

Szertüzek égnek messze rónaságon
Ősökre emlékezve tűz lobogva lángol
Tüzek fényessége gyúljon lelketekbe
Ősi hitünk, ősi tanunk nincs elfeledve

Tipeg-topog meg-meg áll
Vajon mit mond ,kiabál?
Arca ragyog,itt vagyok
Ártatlan,mint az angyalok

Gyásznapok sokasodnak
Fájdalmak soha el nem múlnak
Emlékeid TRIANON nem fakulnak
Csattan az ostor,levegőt hasítja

Ez is szerelem? /Pályázat/

Szívem nem perzseli már
Szerelem lángja
Szép szavakat belepte
Már a tavalyi hó

Felragyogott az égen
a nap tüzes koronája
Ontja,sugározza melegét

Harangzúgás már megint nem hallatszik
Félrevert harangokat kongat az idő
Pénz a nyomorral játszik
Tipor a hazug,a számla egyre nő

Jártál-e a hansági réteken
Érezted-e a friss széna illatát
Hallottad-e a sárgarigó énekét
A pacsirta egekig szálló dalát
Láttad-e a lépdelő gólyapárt