sze 04/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Kering a Földünk a világ tengerében,
Hold-Föld, Nap körül csillagok özönében.
Egymásra hatnak, vigyáznak,
Isten teremtette egyensúlyban vannak.
S jön a Húsvét, ó, Istenem,
Mily napfogyatkozás van az emberen!
Elfogyott a szeretet, nő a gyötrelem,
|
h 04/08/24
Dáma Lovag Erdő...
„Lelkünkben nincsenek országhatárok.”
(Nagy Magyarország)
Jártam útjaimat, míg tehettem,
Megismerjem elszakított magyarjaim, követtem.
Boldog örömmel barátokra leltem,
A szépen mondott magyar szót könnyeztem.
|
szo 04/06/24
Dáma Lovag Erdő...
Lelkemben szól még a szerenád.
Ifjúságom szép napja,
Szív örömét a dal visszacsalogatja.
Szépen szóló hegedű,
Élet szép, s mégis keserű!
A dal a múltat bizonygatja,
Életem fája azóta szárad.
Virága elhullt már az ifjúságnak,
Gerlepár mégis turbékol a tavasznak.
|
sze 04/03/24
Dáma Lovag Erdő...
Tojásból élet fakadt.
Ragyog, sugárzik a fény
Húsvétnak ünnepén.
Élet újul, eljött a kikelet,
Örvendjetek emberek!
Barka pattan, lombját nyitja,
Megújul az élet, fű, fa.
Ragyog a nap, hírül adja,
|
p 03/29/24
Dáma Lovag Erdő...
Kering a Földünk a világ tengerében,
Hold-Föld, Nap körül csillagok özönében.
Egymásra hatnak, vigyáznak,
Isten teremtette egyensúlyban vannak.
S jön a Húsvét, ó, Istenem!
Mily napfogyatkozás van az emberen.
Elfogyott a szeretet, nő a gyötrelem,
|
h 03/25/24
Dáma Lovag Erdő...
(Erdős Sándor Mosonmagyaróvár)
Szomorú a szívem,
Szomorú a lelkem,
Itt hagytál bennünket,
Drága, jó testvérem.
Virágvasárnapján elmentél örökre,
Érted fáj a szívünk, nem gyógyítja be senki sem.
Jó ember voltál, szeretted családod,
|
p 03/22/24
Dáma Lovag Erdő...
/Március 21/
Köszöntelek, Tavasz!
Lelkek újulása.
Ragyogó nap, madár dalolása.
Isten hozott, napsugaras kikelet!
Madár rakja szorgosan a fészket.
Szívek felvidulnak,
Tavasz a reménynek új szívet adnak.
Köszöntelek, tavasz!
Zöld levél fakadással,
Rigó boldog füttyével,
Hóvirág nyílással,
Gerle búgásával!
|
k 03/19/24
Dáma Lovag Erdő...
Ha rám gondolsz,
Megtalálsz minden lepketáncban,
A tavasszal nyíló gyöngyvirágban,
Erdőt átfűző napsugárban,
A csillagos ég ragyogásban.
Ha rám gondolsz,
Szívedbe zárva veled vagyok,
Mindenben rád mosolygok,
De választ nem adok.
|
szo 03/16/24
Dáma Lovag Erdő...
(Erdős Sándor)
Ragyogó napsugárral üzenem nektek,
Boldog névnapot kívánok.
Nyíljanak a réten a tavaszi virágok,
S a fák is virágfátyolba öltözzenek,
Névnapotokon benneteket így köszöntsenek.
Hisz oly szép a tavasz minden virága,
|
cs 03/14/24
Dáma Lovag Erdő...
Hazánk egén felragyog a szivárvány,
Mint piros-fehér-zöld kokárdán.
Ünnepre szólít, felrázva bennetek,
Ne aludjatok, emlékezzetek!
Emeljétek fel búsan lehajtott fejetek,
Petőfire, s többi márciusi hősre emlékezzetek!
|
sze 03/13/24
Dáma Lovag Erdő...
Mint a rőzse lángja,
Úgy ég a szeretet szívemben.
Te gyújtottad meg, te hozod életre,
Magasan csap fel lángnyelve.
S lángol a rőzse, roppan bele,
Izzik a szikra, fény a tengere.
Lángol a szeretet,
Oly szép ez a tavasz vele.
|
v 03/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Megtartalak
Megtartalak, mint fa a falevelet,
S akkor engedi el, ha itt az idő.
Mint égbolt a gomolygó felhőt,
S akkor hull le, ha esik az eső.
Megtartalak, mint holdat az éjszaka,
Akkor búcsúznak, ha jő a pirkadat hajnala.
Mint virág a hajnali harmatcseppet,
Az élteti, az ad neki életet.
|
v 03/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Bezárt szívvel
Bezártam szívem, elromlott a zár,
Bezárult örökre, nem nyitható már.
Elszaladt éveket kutatom,
Tükörbe nézhetek, tudom.
Fáradt az arcom, súgja,
Sok volt a küzdelem súlya.
Bezárt szívem hagyom dobogni,
Pár jó szót még szeretnék kapni.
|
v 03/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Mondd, kedvesem!
Ó, március, te kikeleti varázs,
Ragyog a fény, csábítva int felém.
Érzi-e a szíved, amit én,
Új életre kelt március reggelén.
Ó, mondd, kedvesem,
Érzed már, jön a tavasz csendesen.
Virág nyílik, rügy pattan, ébred az erdő,
Simogatja szívedet a szellő.
|
v 03/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Tüzes napkoronggal ébred a hajnal
(Valentin napra)
Tüzes napkoronggal ébredt a hajnal,
Paripaként száguldott a nap az égre,
Pirosan ragyogott a fény a szívek közepébe',
Mintha tudná, ma Valentin napja,
Melegét a szerető szíveknek adta.
|
v 03/10/24
Dáma Lovag Erdő...
Emlékvirágok
Ültünk a teraszon
Te meg én,
Egy mezei virágcsokrot
Nyújtottál felém.
Ragyogott ránk a nap,
Mikor szerető szíveddel
A csokrot nekem adtad.
Mezei csokor
Pipacs, szarkaláb, margaréta,
Búzavirág, kéknefelejcs virított benne,
Mint a szeretet az én szívemben,
Mikor átadtad a csokrot kezembe.
|
cs 03/07/24
Dáma Lovag Erdő...
Tarisznyámban madárlátta kenyeret hoztam,
Utam száz ösvényen vezet.
Gyermekkorom kincse szívemben,
Nem múlik az emlékezet.
Apám is hazahozta nekünk
Maradék madárlátta kenyerét,
Morzsákra osztotta szét
Köztünk szíve szeretetét.
|
k 03/05/24
Dáma Lovag Erdő...
Kertem virágára,
Mintha téged siratna
Nagy bánatában.
Napsugár kacsintott,
Táncot lejtette,
Tavaszt köszöntő gerlének
Nótás volt a kedve.
Csak a szíved volt szomorú,
Lelked marta keserű bú.
|
p 03/01/24
Dáma Lovag Erdő...
Ragyogó napsugárra ébredt a város,
A tó vizén megcsillant a fény,
Egy suhintásra olvad a jég.
Mátyás megtörte jegét.
Fákon, bokrokon rügy éled,
Csip-csirip, hangol a fészek,
Rigó füttyent, figyeljetek!
Végre vége lesz a télnek,
|
p 03/01/24
Dáma Lovag Erdő...
Itt a farsang vége, tél ideje lejár,
Szeretnénk, ha csend helyett dalolna a madár.
Rőzsét gyújtunk, magasan lobogjon,
Hogy a tél tőlünk messze szaladjon.
Más monda is járja,
Törököt űzték ki, aki betolakodott Mohácsra.
Bárányok bundáját magukra aggatták,
Török fusson ijedten, ameddig csak lát!
|