„Lelkünkben nincsenek országhatárok.”
        (Nagy Magyarország)

Jártam útjaimat, míg tehettem,
Megismerjem elszakított magyarjaim, követtem.
Boldog örömmel barátokra leltem,
A szépen mondott magyar szót könnyeztem.

Lelkemben szól még a szerenád.
Ifjúságom szép napja,
Szív örömét a dal visszacsalogatja.
Szépen szóló hegedű,
Élet szép, s mégis keserű!

A dal a múltat bizonygatja,
Életem fája azóta szárad.
Virága elhullt már az ifjúságnak,
Gerlepár mégis turbékol a tavasznak.

/Március 21/

Köszöntelek, Tavasz!
Lelkek újulása.
Ragyogó nap, madár dalolása.
Isten hozott, napsugaras kikelet!
Madár rakja szorgosan a fészket.

Szívek felvidulnak,
Tavasz a reménynek új szívet adnak.
Köszöntelek, tavasz!
Zöld levél fakadással,
Rigó boldog füttyével,
Hóvirág nyílással,
Gerle búgásával!

Mint a rőzse lángja,
Úgy ég a szeretet szívemben.
Te gyújtottad meg, te hozod életre,
Magasan csap fel lángnyelve.

S lángol a rőzse, roppan bele,
Izzik a szikra, fény a tengere.
Lángol a szeretet,
Oly szép ez a tavasz vele.

Megtartalak

Megtartalak, mint fa a falevelet,
S akkor engedi el, ha itt az idő.
Mint égbolt a gomolygó felhőt,
S akkor hull le, ha esik az eső.

Megtartalak, mint holdat az éjszaka,
Akkor búcsúznak, ha jő a pirkadat hajnala.
Mint virág a hajnali harmatcseppet,
Az élteti, az ad neki életet.

Bezárt szívvel

Bezártam szívem, elromlott a zár,
Bezárult örökre, nem nyitható már.
Elszaladt éveket kutatom,
Tükörbe nézhetek, tudom.

Fáradt az arcom, súgja,
Sok volt a küzdelem súlya.
Bezárt szívem hagyom dobogni,
Pár jó szót még szeretnék kapni.

Mondd, kedvesem! 
     
Ó, március, te kikeleti varázs,
Ragyog a fény, csábítva int felém.
Érzi-e a szíved, amit én,
Új életre kelt március reggelén.

Ó, mondd, kedvesem,
Érzed már, jön a tavasz csendesen.
Virág nyílik, rügy pattan, ébred az erdő,
Simogatja szívedet a szellő.

Tüzes napkoronggal ébred a hajnal
(Valentin napra)

Tüzes napkoronggal ébredt a hajnal,
Paripaként száguldott a nap az égre,
Pirosan ragyogott a fény a szívek közepébe',
Mintha tudná, ma Valentin napja,
Melegét a szerető szíveknek adta.

Emlékvirágok

Ültünk a teraszon
Te meg én,
Egy mezei virágcsokrot
Nyújtottál felém.
Ragyogott ránk a nap,
Mikor szerető szíveddel
A csokrot nekem adtad.

Mezei csokor
Pipacs, szarkaláb, margaréta,
Búzavirág, kéknefelejcs virított benne,
Mint a szeretet az én szívemben,
Mikor átadtad a csokrot kezembe.