Mondd, kedvesem! 
     
Ó, március, te kikeleti varázs,
Ragyog a fény, csábítva int felém.
Érzi-e a szíved, amit én,
Új életre kelt március reggelén.

Ó, mondd, kedvesem,
Érzed már, jön a tavasz csendesen.
Virág nyílik, rügy pattan, ébred az erdő,
Simogatja szívedet a szellő.

Tüzes napkoronggal ébred a hajnal
(Valentin napra)

Tüzes napkoronggal ébredt a hajnal,
Paripaként száguldott a nap az égre,
Pirosan ragyogott a fény a szívek közepébe',
Mintha tudná, ma Valentin napja,
Melegét a szerető szíveknek adta.

Emlékvirágok

Ültünk a teraszon
Te meg én,
Egy mezei virágcsokrot
Nyújtottál felém.
Ragyogott ránk a nap,
Mikor szerető szíveddel
A csokrot nekem adtad.

Mezei csokor
Pipacs, szarkaláb, margaréta,
Búzavirág, kéknefelejcs virított benne,
Mint a szeretet az én szívemben,
Mikor átadtad a csokrot kezembe.

Itt a farsang vége, tél ideje lejár,
Szeretnénk, ha csend helyett dalolna a madár.
Rőzsét gyújtunk, magasan lobogjon,
Hogy a tél tőlünk messze szaladjon.

Más monda is járja,
Törököt űzték ki, aki betolakodott Mohácsra.
Bárányok bundáját magukra aggatták,
Török fusson ijedten, ameddig csak lát!

Dereng már a hajnal,
nap ébredőben.
Nap sugarait szórja
erdőre, földre.

Megszólal a rigó,
pacsirta is zengi:
Kikeleti tavasz, jöjj,
vár mindenki!

Ragyogj napsugár,
a határ téged vár.
Elvetett magvak
mozdulatra készek.
Örülünk a hóvirág
tengerének.

(Vincze Viktória és Míra unokáimhoz)

Előttem az utódom, mosolygós kis arca,
Meséit, verseit most épp kigondolja.
Mesél nekem természetről, történetekről,
Állatkákról, abba nem is hagyja!

Én hallgatom nagy bölcsen,
Rám ragyog kedves kis arca.
Mesét ő mond nekem,
Boldog tőle a szívem.

Gondolj rám!
Ha nincs tőlem üzenet,
Ha nem is jön tőlem levél,
Itt vagyok még veletek
Az élet peremén.

Gondolj rám!
Ha hideg tél hajlítja az ágat,
Ha nem hallod a madár énekét,
Gondolj rám, mert megjövök
Akkor is, ha havat fú a szél.

Boldogság nekem a tavasz csendje,
A tavaszi virradat zenéje,
A pacsirta trillázó éneke,
A virág-nyitogató méhek zümmögése,
A gyors patak vidám csobbanása,
A nyári nap érlelő ragyogása,
Az őszi, bágyadt napsugár búcsúzása,
Szívemet éltető természet körforgása,
De mindez csak veled,
Soha, soha nem nélküled!

(Elbeszélő költemény)

Norbi, emlékszel még kis korodban,
Mikor kirándultunk a szomszéd városban.
Te megálltál egy kirakat előtt csodálkozva,
Egy kis autó futott, lámpája kivilágítva.