v 01/01/23
Dáma Lovag Erdő...
(200 éves születésnapján)
Köszöntelek nagy magyar költőnk
Magyar hazánk, dicsőségünk
Fényes csillagként ragyogsz az égen
Hős voltál, nem csak szóban, harctéren
„Talpra magyar!”- szólítottál!
Ne hagyjuk veszni hazánk, biztattál!
Fogjunk össze, amíg nem késő!
Míg ránk nem borul a szemfedő!
|
cs 12/29/22
Dáma Lovag Erdő...
Óév fogta tarisznyáját
Üres volt már, nem várták
Elszaladtak belőle a napok
Elkoptak a hónapok
Itt a vége már az évnek
Búcsúztassuk, ahogy illik
Szóljon az ének
Ne sirassuk, ami elmúlt
Visszahozni nem lehet
|
h 12/26/22
Dáma Lovag Erdő...
Eljött a várva-várt szent Karácsony ünnepe
Világ legnagyobb öröme
Megszületett a kis Jézus
Eljött közétek, szívből ünnepeljétek
Fenyőfákon kigyúltak a fények
Örömünnep eljött közétek
Szeretet ünnepe köszönt a családra
Kis Jézus születését mindenki várta
|
cs 12/22/22
Dáma Lovag Erdő...
Mikor száll feléd a karácsonyi ének
Visszatérnek gyermekkori emlékek
Mikor négy éves voltam talán
Így szólt jó apám:
„Jegyezd meg jól, kislányom
„Jónak lenni jó ezen a világon!”
Kézen fogva elmentünk falunk temploma elé
Nagy volt a baj, a fájdalom a kitelepítetteké
|
k 12/13/22
Dáma Lovag Erdő...
(Vágyunk a fehér Karácsonyra)
Leszállt az éj, tele holdvilág udvarával,
Feltámadt a nyugati szél,
Csendes altatót dalolva
Meglepetést hoz holnap reggelén
S korai csendben kitárom ablakom.
Fehér táj köszönt rám e hajnalon.
|
h 12/05/22
Dáma Lovag Erdő...
Vajon mit mond, kiabál?
Arca ragyog, itt vagyok
Ártatlan, mint az angyalok
Érti már szavad, mosolyog
Édesanyám,boldog vagyok
Simogatja arcodat
Minden benne van, a gondolat
|
szo 12/03/22
Dáma Lovag Erdő...
Decemberi éjben kigyúltak a csillagok
Milliói fényük ragyog, csak ragyog
Hold is felvágtatott
Göncölszekérrel az égre
Pitvara fénylik hideg fénnyel
Azt mondja a fáma
Hideg szél lesz másnap
Ha nagy pitvara van a hold sugarának
|
h 11/28/22
Dáma Lovag Erdő...
Én is meggyújtom gyertyám
Adventi koszorúban, lángja lobban
A Megváltó gyermek ünnepét várva
S a koszorúban felgyúl a fény
Lássátok, aki hittel hisz, még van remény!
|
p 11/25/22
Dáma Lovag Erdő...
/Móricz Zsigmond halálának 70.évfordulójára/
/1942.09.05./
Meghaltál Zsigmond, annak hetven éve
Azóta sem gondol senki jó szívvel
A szegény vidék népére
Írhatnád megint fel a magyar égre
,,Légy jó mindhalálig" te bús népem
Mindhalálig hűek önmagunkhoz
|
p 11/25/22
Dáma Lovag Erdő...
mindig ragyog az ég!
Virágos mező int feléd.
Ahol szeretet van,
boldog a család, a gyermek!
Ha gond van is, szebb az élet.
Boldog a lélek,
mert a szeretet átkarol téged.
Ahol szeretet van,
jobb ízű a kenyér!
|
cs 11/24/22
Dáma Lovag Erdő...
Mikor gyermekkorra visszatekintek
Látom édesanyám, édesapám áldó kezedet
Munkától megfáradt arcotokat
Lassuló lépteitek, kedves mosolyotokat
Nem tudtam már minden jót meghálálni
Értünk, gyermekeitekért fáradozást megköszönni
Arcotokról letörölni a könnyeket
|
v 11/20/22
Dáma Lovag Erdő...
A föld aludni készül
Lombruhájából levetkezett
Ködpára borul a tájra
Csend és némaság mindent befed
Hegycsúcsokra emelkedik a pára
Csend lett most az úr
Színes tájat komorrá váltja
Mintha magára zárná a kaput
Hova lett a millió
Tarkaszárnyú pillangó?
|
cs 11/17/22
Dáma Lovag Erdő...
(Elbeszélő költemény:1958.)
Vörös József tanárom emlékére
Mosonszentjánosi iskolánk ajándéka
Egy utolsó, közös kirándulás
Eger várát most mi ostromoltuk
Örült a látványnak a sok diák
Gárdonyi Géza sírjánál ültem egy padon
„Pajtás” újságot lengetve
|
h 11/14/22
Dáma Lovag Erdő...
Becsület és hűség
„Hűség a becsület dolga”
Ki gondol itt a rosszra, csak a jóra
Ha becsület van szívedbe zárva
Hűség a becsülettel együtt járja
Becsületre megtanított a jó édesanyád s apád
Hűséget, amit viszel magaddal egy élten át
Nem magyarázod szavakkal
Megmutatod cselekvő gondolataiddal
|
szo 11/12/22
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a hét teve
Elindult oázist keresni
Nem köszöntötte
Nem várta senki!
Pedig átkeltek tengeren
Szép nagy óceánon
Sivatagból menekülve
Hajóháton!
Mikor a hét teve
Elindult új hazát keresni
Senki nem kísérte
Egyedül kellett útra kelni!
|
szo 11/12/22
Dáma Lovag Erdő...
/Dévai Nagy Kamilla ének művészhez /
Mint tavaszi légben éneklő pacsirta
Szívünk, lelkünk bánatát elsírja
Lelkem szavaid úgy itta
Éneked szép magyar hazánkról
Annak bánatáról, igaz fájdalmáról
Tavaszváró pacsirta zengjen éneked
Fel a napba szárnyaljon képzeleted
Napsugár ragyogja be éltedet
Sose legyen mélyrepülésed
|
h 11/07/22
Dáma Lovag Erdő...
„Mire a kakas hármat kukorékol,
háromszor tagadsz meg engemet!”
Mire feljön az Esthajnal csillag,
Sötét had bosszúja eltemet.
Édes hazám, háromszor tagadnak
meg tégedet!
Késő lesz már a megbánás!
A ki nem mondott szó
Sem leírva NEM lesz tagadó!
Elindul a reménykedők sötét hada!
Nem lesz előttük szent hit s haza!
|
v 11/06/22
Dáma Lovag Erdő...
Áldd meg ezt a drága hazánk, nemzetünk
Áldd meg a Te magyar néped
Nézz le ránk, nyisd meg az eget
Mert elszabadult a sátán pokla
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra
Mert minden nap nehéz súlyt zúdít ránk
Hallgasd meg könyörgésünk, mi Atyánk
|
p 11/04/22
Dáma Lovag Erdő...
/1956.nov.4./
Én láttam elbukásod
Ó, szent FORRADALOM!
Még fiatal voltam, de elmondhatom
Értettem minden jajszavát
Láttam a menekülők áradatát
S láttam a szenvedő anyát, apát
Ki siratta távozó hős lányát, fiát
|
sze 11/02/22
Dáma Lovag Erdő...
Békegalamb, békegalamb!
Mondd, hova akarsz repülni?
Szárnyad törték a gazok,
Nem adnak neked se vizet, se magot!
Szárnytörött békegalamb!
Maradj velünk, ne repülj messze!
Jobb itt velünk, a mi hazánkban,
Mint másutt szárnyad törötten!
|