Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin, főszerkesztő-helyettes

Jelenlegi hely

Dáma Lovag Erdős Anna

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Összeszorított szívvel (Pályázat 4.)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Bezárt szívvel

Bezártam szívem, elromlott a zár,
Bezárult örökre, nem nyitható már.
Elszaladt éveket kutatom,
Tükörbe nézhetek, tudom.

Fáradt az arcom, súgja,
Sok volt a küzdelem súlya.
Bezárt szívem hagyom dobogni,
Pár jó szót még szeretnék kapni.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Összeszorított szívvel (Pályázat 3.)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Mondd, kedvesem! 
     
Ó, március, te kikeleti varázs,
Ragyog a fény, csábítva int felém.
Érzi-e a szíved, amit én,
Új életre kelt március reggelén.

Ó, mondd, kedvesem,
Érzed már, jön a tavasz csendesen.
Virág nyílik, rügy pattan, ébred az erdő,
Simogatja szívedet a szellő.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Összeszorított szívvel (Pályázatra 2.)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Tüzes napkoronggal ébred a hajnal
(Valentin napra)

Tüzes napkoronggal ébredt a hajnal,
Paripaként száguldott a nap az égre,
Pirosan ragyogott a fény a szívek közepébe',
Mintha tudná, ma Valentin napja,
Melegét a szerető szíveknek adta.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Összeszorított szívvel (Pályázatra 1.)

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Emlékvirágok

Ültünk a teraszon
Te meg én,
Egy mezei virágcsokrot
Nyújtottál felém.
Ragyogott ránk a nap,
Mikor szerető szíveddel
A csokrot nekem adtad.

Mezei csokor
Pipacs, szarkaláb, margaréta,
Búzavirág, kéknefelejcs virított benne,
Mint a szeretet az én szívemben,
Mikor átadtad a csokrot kezembe.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Madár látta kenyér

Rovatok: 
Vers
Tarisznyámban madárlátta kenyeret hoztam,
Utam száz ösvényen vezet.
Gyermekkorom kincse szívemben,
Nem múlik az emlékezet.
 
Apám is hazahozta nekünk
Maradék madárlátta kenyerét,
Morzsákra osztotta szét
Köztünk szíve szeretetét.
 
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Tavasz van, gyönyörű

Rovatok: 
Vers
Harmat cseppje hullott
Kertem virágára,
Mintha téged siratna
Nagy bánatában.
Napsugár kacsintott,
Táncot lejtette,
Tavaszt köszöntő gerlének
Nótás volt a kedve.
 
Csak a szíved volt szomorú,
Lelked marta keserű bú.
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Mátyás napján

Rovatok: 
Vers
Mátyás napján
Ragyogó napsugárra ébredt a város,
A tó vizén megcsillant a fény,
Egy suhintásra olvad a jég.
 
Mátyás megtörte jegét.
Fákon, bokrokon rügy éled,
Csip-csirip, hangol a fészek,
Rigó füttyent, figyeljetek!
 
Végre vége lesz a télnek,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Temetjük a telet... Mohács

Rovatok: 
Vers

Itt a farsang vége, tél ideje lejár,
Szeretnénk, ha csend helyett dalolna a madár.
Rőzsét gyújtunk, magasan lobogjon,
Hogy a tél tőlünk messze szaladjon.

Más monda is járja,
Törököt űzték ki, aki betolakodott Mohácsra.
Bárányok bundáját magukra aggatták,
Török fusson ijedten, ameddig csak lát!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Tavaszhívogató

Rovatok: 
Vers

Dereng már a hajnal,
nap ébredőben.
Nap sugarait szórja
erdőre, földre.

Megszólal a rigó,
pacsirta is zengi:
Kikeleti tavasz, jöjj,
vár mindenki!

Ragyogj napsugár,
a határ téged vár.
Elvetett magvak
mozdulatra készek.
Örülünk a hóvirág
tengerének.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Megkésett pacsirta

Rovatok: 
Vers
/Zsuzsannához/
 
Beteg szárnyait billegeti,
Hangja az egekig száll,
Hálaimát énekli,
Jön a tavasz nem soká.
 
Hol felrepül a magasba,
Hol ágról-ágra száll,
Köszöntő énekét énekli,
Mert megjött a napsugár,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Előttem az utódom

Rovatok: 
Vers

(Vincze Viktória és Míra unokáimhoz)

Előttem az utódom, mosolygós kis arca,
Meséit, verseit most épp kigondolja.
Mesél nekem természetről, történetekről,
Állatkákról, abba nem is hagyja!

Én hallgatom nagy bölcsen,
Rám ragyog kedves kis arca.
Mesét ő mond nekem,
Boldog tőle a szívem.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Beköszöntött a tavasz (búcsú)

Rovatok: 
Vers
(dr. Nagy Sándor barátunk emlékére)
 
Fenn, a soproni hegyek ormán,
Beköszöntött a tavasz igazi sugarán.
Vadgalamb turbékolja, hívja a párját,
Fészkét igazgatja, hozza az ágat.
 
Hóvirág kacsingat, hinni nem akarja,
Napsugár őt ilyen korán szólítgatja.
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Öreg fenyőfához

Rovatok: 
Vers
(a soproni Szívszanatóriumba)
 
Öreg fenyő, köszöntelek,
Nagyra nőttél, csemetéid átölelnek.
Februári hideg szél
Rázza törzsed, nem kímél.
 
Törzsed kopott, repedezik,
Kis fenyőid átölelik.
Széltől féltve vigyáznak rád,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Gondolj rám

Rovatok: 
Vers

Gondolj rám!
Ha nincs tőlem üzenet,
Ha nem is jön tőlem levél,
Itt vagyok még veletek
Az élet peremén.

Gondolj rám!
Ha hideg tél hajlítja az ágat,
Ha nem hallod a madár énekét,
Gondolj rám, mert megjövök
Akkor is, ha havat fú a szél.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Vörös, kék Hold tölte

Rovatok: 
Vers
Ragyog a Hold február éjszakáján,
Nézem színét, megváltozott talán.
Kék és vörösben tündököl a fénye,
Ilyen régen volt, vagy százötven éve.
 
Mit jósol nekünk, egy égi jelet?
Mit fest fel az égre, üzenetet?
Tüzes fényével int le ránk,
Majd kékre, szép reményre vált?
 
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Tavasz, boldogság te vagy nekem

Rovatok: 
Vers

Boldogság nekem a tavasz csendje,
A tavaszi virradat zenéje,
A pacsirta trillázó éneke,
A virág-nyitogató méhek zümmögése,
A gyors patak vidám csobbanása,
A nyári nap érlelő ragyogása,
Az őszi, bágyadt napsugár búcsúzása,
Szívemet éltető természet körforgása,
De mindez csak veled,
Soha, soha nem nélküled!

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Viktória unokámhoz

Rovatok: 
Vers
Kertünkben kinyílott a hóvirág,
Első tavasz hírnök hófehér szála,
Nincs, ki velem együtt megcsodálja,
Hosszú vándorútra mentél!
 
Távol vagy tőlem, elválaszt a tél,
De veled van mindig szerető szívem.
Emlékeinkhez most is visszatérek,
Visszaköszönnek hóvirág emlékek,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Édesanyám kenyerére emlékezem

Rovatok: 
Vers
Gondolatban visszatérek,
Elém sodor sorba emlékképek,
Érő búzatábla s búzavirága,
Virágzó mezők, zöldellő vetések,
Édesanyám által dagasztott kenyerek.
 
Dagasztó teknő mellett állok,
Kis sámlin én is dagasztóvá válok,
Drága Édesanyám megmutatja,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Gyermekkori álomból valóság lett

Rovatok: 
Vers

(Elbeszélő költemény)

Norbi, emlékszel még kis korodban,
Mikor kirándultunk a szomszéd városban.
Te megálltál egy kirakat előtt csodálkozva,
Egy kis autó futott, lámpája kivilágítva.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Lábnélküli gyötrelem

Rovatok: 
Vers

(elbeszélő költemény/ 

Tavasz volt, faültető tavasz,
Fáradoztam, kiirtsam a gazt.
Csemetefát ültessek helyette, szépet,
Ha Isten is akarja, megéled.

Mélyebbre kell a gyökeret ásni!
Szólított meg egy ember,
Kész volt segíteni,
S ültettük a csemetét,
Szép termés lesz rajta.

Oldalak