sze 08/09/23
Dáma Lovag Erdő...
A nap hajnalsugara
Ébresztette az alvót,
A fákat sűrű, fehér köd lepte,
Csend honol most a völgyben.
Aludt a lent, köd ült fölötte,
És én álltam a hegy oldalon,
Nekem már ragyogott a napom,
Pintyőke énekelt vidáman.
|
k 08/08/23
Dáma Lovag Erdő...
Ott, ahol áll a két fűzfa,
Ott andalog a selymes Duna.
Odasiklott a hajónk,
Ott ház áll a domboldalon hívogatón.
Szemét hunyja, kicsit kacsint,
Mintha minket hívna, minket hív.
Meggátolja a Duna hullám,
Hallgat a csend, mossa követ partján.
Ott, ahol nem is olyan régen
|
v 08/06/23
Dáma Lovag Erdő...
Egyszer én is voltam ifjú és titán,
Táncot jártam a gerendán,
Futottam a széllel versenyezve,
Kacagtam a naptól, boldog volt a lelkem!
Dolgoztam sokat, vidám lélekkel,
Aratáskor versenyeztem az idősebbekkel!
Tiszteletet azt mindig megadtam nekik,
Mert bennük volt a tudás és a hit!
|
szo 08/05/23
Dáma Lovag Erdő...
Az éj leterítette subáját a földre,
Kigyúlt sok millió lámpa fénye.
Ragyognak, mint a csillagok az égen,
Aludj el kicsi gyermekem szépen!
Elült a zaj, elcsendesült a világ,
A menny álom porát hinti rád.
Mamád elringat kedvesen,
Aludj el kincsem, aludj el szépen!
|
p 08/04/23
Dáma Lovag Erdő...
Mikor megszülettél,
Vad vihar rázta a fákat.
Becsuktam ablakom, fáztam.
Én voltam a legboldogabb édesanya
Ezen a kerek világon…
Féltettelek, óvtalak minden széltől,
Vihartól, erős napsütéstől.
Te voltál akkor a legféltettebb kincsem,
Én a születésed soha nem feledem!
|
sze 08/02/23
Dáma Lovag Erdő...
Hogy szaladnak a fák!
Az életvonatomat követve
Sok mindent gyűjtöttem tarsolyomba,
Sok jót, szépet, bánatot cipelve.
Száguld az életvonatom velem,
Néha megáll, jön egy új állomás,
Nem tudja, milyen nehéz az elszámolás,
Közeledik már a végállomás.
|
k 08/01/23
Dáma Lovag Erdő...
Napfényes Hortobágyon
Andalog folyója,
Nádassal benőtt
Annak partja.
Idejárnak itatni a csikósok,
Nyári nap melegétől
Kitikkadt a gémes kútjuk,
Szomjukat oltják gyönyörű lovuk.
Sárgulnak a növények,
Hisz a nap melegét ontja,
Túzokmadár a párját
Rikoltva hívja.
|
k 08/01/23
Dáma Lovag Erdő...
Látod, kicsim, itt a földgömb
A mi hazánk egy kis pont rajta
Kárpátok hegyei átkarolja
Magyarul beszélnek
Magyarul zeng itt az ének
Panaszok és keservek
Magyarul becézett édesanyád
Bölcsőd ringatva vigyázott rád
Első szó is ajkadon magyar
Ne feledd soha, ha az idő mást akar
Látod, itt a térképen kicsi hazánk
|
h 07/31/23
Dáma Lovag Erdő...
Keserves idők köszöntenek a világra!
Egyik holló a másik szemét vájja.
Uralkodik már a pénz embermillióin,
Fegyver pusztít, s jön a halál, s a kín!
Istent tagad, gyilkolja papját,
Hitet gyaláz, így hirdeti igazát.
Nem kímél sem gyermeket, sem anyát,
Öli halomra áldozatát.
|
v 07/30/23
Dáma Lovag Erdő...
Kérdésre nem jön felelet!
Miért halnak meg a fák?
Pedig gyökerüket az anyaföldbe nyújtják.
Állva száradnak el, mint harcos a csatában,
Szilárdan állva, törzsük az égre kiáltva:
Miért?
Miért halnak meg az emberek?
Értük család, testvér, szülő, barát kesereg,
|
szo 07/29/23
Dáma Lovag Erdő...
Még fiatal lelkesedéssel
Bejártam szép országaid,
Láttam, mit alkotott az ember,
Szép templomaid, milyen volt a hit.
Békegalamb szállt a légben,
Nyugalmat, szeretetet hirdetve.
Alkotott az okos elme,
A rombolást, ha tudta, elkerülte.
|
sze 07/26/23
Dáma Lovag Erdő...
(dr. Kassa Ildikónak, Budapest)
Mikor neked születésnapod van,
Nekem épp nevem napja.
Ránk mosolygott Isten,
Szeretetét nekünk adta.
Mikor nekem születésnapom van,
Neked közel a neved napja.
Mindketten együtt örülünk, ünnepelünk,
Köszönt az ég is, szeretetet megadta!
|
sze 07/19/23
Dáma Lovag Erdő...
Illatozzatok neki nyíló vadvirágok,
Szép volt vele az élet,
Míg szívében szeretet égett,
Tiszta volt a lelke,
Érte éltem, minden bút feledve!
Mondjátok el neki
Dalos madarak, szépen,
Az ő képe szeretet volt a
Szívem közepében!
|
szo 07/15/23
Dáma Lovag Erdő...
Megláttalak drága Magzat,
Még csak Édesanyád takart.
Ő a bölcsőd, védelmeződ,
Kis életednek reményszövőd.
Láttam kis kezed édes mozdulatát,
Lábacskáid sűrű mozgását.
Ökölbe szorított kis kezed,
S mintha hallottam volna üzeneted.
|
szo 07/15/23
Dáma Lovag Erdő...
/Vincze Roland fiam névnapjára/
Ragyog a nap az égen,
Vad szél hajlítja a fákat,
Névnapod mit üzen a mának?
Boldogan ölellek magamhoz.
Hogy megnőtt az én reménységem,
Szívemből a névnapodat ünneplem.
S feltámad a vad nyugati szél,
|
p 07/14/23
Dáma Lovag Erdő...
Ajándék vagy nekünk,
mióta megszülettél,
szüleid, nagyszüleid
boldogsága lettél.
Édes mosolyod,
kedves szavad
örvendezteti lelkünk,
bearanyozza
minden napi életünk.
Csicsergő hangod
madárdal lelkünknek,
édes kacagásod
|
sze 07/12/23
Dáma Lovag Erdő...
/Tűzvész:1993-ban/
Kidőlt, bedőlt kicsi ház
Omladozó fala,
Látszik rajta, szebb napokat megélt,
Szorgos volt a gazda.
|
v 07/09/23
Dáma Lovag Erdő...
Vers vagy nekem,
Versbe szőtt elmém, kezem,
Rímekben lüktető szeretetem.
Versből dalok, dallamok,
Dúdolom, ha boldog vagyok.
Versben szavak, ritmusok,
Szívdobbanásnyi szinuszok.
Vers vagy nekem,
Szó a szép, a fájdalom.
|
v 07/09/23
Dáma Lovag Erdő...
Sűrű viharfelhők gyülekeznek az égen,
Elhalkul a zene egészen.
Viharmadarak szállnak tova,
Elnémult a dal, nincs, ki tovább dalolna.
Nincs, ki dalra bírná a szomorú hegedűt,
Elpattan a húr, a vonó sír egyedül.
Sűrű fellegek szomorúan járnak,
|
szo 07/08/23
Dáma Lovag Erdő...
Vadnyúl szalad át a réten
Fürgén szedte lábát
Lelapul, nehogy meglássák
Fácán rikolt, nyuszi riad
Biztos sok a dolga, de felém szalad
Egy másik nyuszi emlékképe
Gondolatban most megidézve
|