Hangos szóval kiáltok a magasba,
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált,
Nincs felelet, néma a szád!

Messze látok a Balaton víztükre felett,
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet,
Az oltár előtt letérdelek.

"Lánc, lánc, Eszter lánc,"
Kis unokám mit csinálsz?
Hallgatom a meséket,
Túl az Óperenciára repítenek!

Háború dúl, kegyetlen háború,
Nem érdekli, hogy pusztul a világ,
Ki lesz a következő, kérdem,
Aki áldozatnak miattatok kiáll!?

Nem látjátok? a háború nem old meg semmit,
Csak pusztít embert, s mit ember alkotott!
Térjetek már végre észre,
S ne pusztítsátok el a világot!

Május van, s ragyog az ég,
Lila akác nyílik a kertemben.
Virága gyönyörűszép,
Fürtjein zümmög a méh.

Ó, lila akácok, mily örömet adtok!
Bús szívemben a boldogság remél.
Remény, hogy szép a május,
Virágbontó gyönyörűség.

Szeretnék örülni,
Bús szívemmel felvidulni,
Természettel felújulni,
De mindez csak csalfa remény.

Fények gyúlnak a nagyvilágban,
Fényjelek észak, dél irányban.
Északi fény jelet adja,
Bajban van a világ, bajban!

Ország felett fényjelek,
Szeretet színes fénye eljött közétek.
Gyúljon szívetekben is emberek,
Egymást végre szeressétek!

(Felvidéki Magyar nap: május 18.)

Boldogan jártam én a Felvidéket,
Magyar szó, magyar barát fogadott.
Duna választott el minket,
Mária-Valéria híd utat nyitott.

Kiskoromban vonatról néztem a komáromi hidat,
Nagy ívei az ég felé nyúltak.
Gondoltam; ezért nem tud átmenni rajta senki,
Az ívekről a Dunába lehet esni!

Békét kérek a világnak! Uram, segíts!

Uram, segíts! Békét kérek a világnak!

Imára kulcsolom kezem,
A jó Istent kérem, segítsen,
Mert béke kell a világnak!
Békét minden népnek!
Romba döntött világban
Semmit nem ér a megmaradt élet!

Békét kérek a világnak,
Békét minden népnek!
Békét a szenvedő Földnek,
Minden teremtményének!

Gesztenyefa gyertyái égnek,
Fehér, lila fénnyel fordulnak az égnek.
Tavasz van, csuda szép,
Virágba borul fa, mező, a rét.

Szíved, lelked átjárja valami csoda,
Ezer kis gyertyaláng illata,
Ahogy a gesztenyefa virága,
Szívedben kigyúl a szeretet lángja.

Eljött a Május, mint minden évben,
Virágeső, virág minden évben.
Virágeső, bimbónyitás özönével,
Szabadba indul a tömeg,
Tavaszt köszöntve ünnepelnek.

Ó, Május, te csodaszép varázs,
Szívünk is kinyílik, mint a virág.
Örül neked a lélek,
Vidám dallal köszöntenek.

Mikor virágeső teríti be kerteket,
Mikor millió virág nyitja kelyhét,
Mikor virágtól tarkállik a rét,
Boldogság önti el szíved,
Megérzi minden szíved szeretetét.

(Mosonmagyaróvár)

Báger-tó parton szól a zene,
Itt a május, napsugár ragyog ránk.
Hattyú úszik, boldog öröm,
Kit hattyú köszönt, s vele sétál.

Az embereknek is örömünnep
Ez a virágbontó majális,
Zeneszótól boldog a lélek,
Elcsitul a gond is,
A napsugár ragyogva a tóba tekint.

Hermina Buzgó Révész
Szlovákiában

Csenget a postás, levelet ad,
Borítékban egy kis csomag.
Telefontartóval, szív is benne,
Aki küldte, szívből tette.

Csenget a postás, örömet hoz,
Egy régi, jó barát rád gondolt.
Segíteni akar neked,
Gyorsan küldte, szívből a levelet.