Mit tettetek a jövő nemzedékkel?
A gyermek keservesen zokog,
Sír anya, vagy apa után,
Nem esik meg szívetek a könnyek láttán?

A gyermek ártatlan lélek.
Kicsi szívét nem kíméltétek.
Mindkét szülő szeretetére vágyik,
Kis szívét kegyetlenül gyötritek.

Rám kacsintott a kora hajnal fénye,
A nap álmosan felkelőben,
Mintha függöny mögül nézne,
Úgy mosolygott a köd tengerében.

Fák közül egy árva rigó füttyent,
Így köszönt nekem jó reggelt.
Szép nap van ma virradóban,
Ősz aranyát szórja, szórja.

(A gyönyörű magyar könyvek alkotójához)

Gondolatban látom, ahogy munkálkodsz,
Szíved, lelked a könyvben benne,
Hogy örömet szerezz új könyveddel,
Az írókat, költőket így ünnepelve.

S elkészül a mű, kincs minden sora,
Aki kezébe veszi, azt mondja, csoda.
Öröm a szívnek, csoda a léleknek,
A köszönöm szó kevés az embernek.

Őszi tájon veled megyek,
Barnul a dió, s levél pereg.
Fácán rikolt, csibéit hívja,
Nem jön válasz, nagy riadalma.

Fogoly szalad, párját félti,
Megnőttek már az ő csibéi.
Kukorica sárga tenger,
Megérett a cső, törni kell.

Leteszem verskoszorúm,
Leteszem szomorún.
A haza hős fiai hantjára
Emlékezek versvirággal.

Október hónap, te hősök gyásza,
Emlékeztetsz minket az örök fájdalomra.
Aradi tizenhárom vértanúságára,
A nemzet miért borult gyászba.

(férjem: Vincze Ferenc névnapja)

Szomorúan ébred a hajnal,
Eső cseppje kopog az ablakon.
Neved napja lenne ma,
Hull a könnyem, jól tudom.

Megpihentél messze Szeged városában,
Ott jár veled gondolatom.
Szeretett városodban köszöntenek a harangok,
Megálmodójuknak, ma érted zúgnak.

Akinek a lelkében szeretet van,
Az segíti embertársát a bajban.
S a szeretet gyógyítóvá válik,
A tudás megerősödik kis kortól nagyig.

Ilyen lelkű a jó orvos,
Szeretete az emberek iránt fontos.
Mire megnő, s orvossá válik,
Szívvel, lélekkel gyógyítja betegek sokaságait.

Rám zárta ajtaját a magány,
Innen ki, se be nem juthatok.
Mit érdemlek én a sorstól,
Istenem, most megmutathatod.

Szomorú csendben telnek
Ünnepek és hétköznapok,
Csak a természet nyújt erőt,
De ott is a csend eluralkodott.

Ódon kút, mit mesélt?
Csodás éveket megélt.
Vízét tiszta forrásból kapta,
Szomjazóknak szívből adta.

Vidám gyerekhad játszott körülötte,
Ha belenéztek, csillogott vissza tükre.
Boldog gyerekarcokat látott,
Vödre lenge széllel parolázott.

Kongasd meg azt a BÉKE-harangot!
Ma van a BÉKE napja.
Kongasd hangosan!
Hogy minden fül meghallja!