A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Olyan nagy csend van!
Vagy csak idáig nem hallatszik
a világ zaja?
Nem zúg a tenger moraja?
Vagy felköltözött a tenger az égre?
Hogy felhőként, vízözönként
a világot elnyelje?
S ránk zúdul vad viharával,
Figyelmeztet Isten haragjával?
|
|
Rovatok: Vers Házunk előtt áll egy akác
Öreg már a törzse
Úgy látom én minden reggel
Mintha, nekem köszönne
Törzsére kérge ráncosult
Sok-sok év éltében elmúlt
Úgy néz ő, mintha szeme, szája lenne
Azzal szólna reggelente
Öreg akác, állj sokáig
|
|
Rovatok: Vers Rám zárta ajtaját a magány, Szomorú csendben telnek
|
|
Rovatok: Vers Búcsúzik már a nap lemenőben,
Sötétség borul a tájra hirtelen.
Duna hömpölyög méltósággal új medrében,
Nagy remekmű gátja vigyázza, el ne térjen.
Őzek, szarvasok indulnak pihenőre,
Hol jobbról, hol balról ugranak autó elébe.
Óvatosan oson a róka, s ijedve,
|
|
Rovatok: Vers Ódon kút, mit mesélt? Vidám gyerekhad játszott körülötte,
|
|
Rovatok: Vers Jöjj velem a gondolat szárnyin!
Budapesten megélt emlékeim
Repülj velem, míg tart az élet,
Hosszú utamra visszanézek.
|
|
Rovatok: Vers Kongasd meg azt a BÉKE-harangot!
|
|
Rovatok: Vers "Mama, mama, nézd, mit találtam!
Itt a sakkdobozban sok figurát láttam.
Tudom, ez egy tudomány,
Taníts meg engemet, mamám!"
Akkor négy éves volt a gyönyörűség,
Lelke tiszta, mint a kék ég.
Hozta a nehéz sakktáblát nekem,
Igen, megtanítalak, drága szívem!
|
|
Rovatok: Vers / Soproni emlék /
Őszi avar teríti a földet,
Ragyog a nap, sétálni megyek.
Velem van a magány,
Hű társam, nem hagy engemet.
Levélszőnyeg közül kis virág virít,
Felém nyitja lila szirmait.
Oly kedves, oly hívogató,
Szívet, lelket boldogító.
|
|
Rovatok: Vers Állítsátok meg az őrültet!
Aki kegyetlenül kaszabol,
Nem ismer Istent,
Sem hazát, sem ember fiát.
A kapzsiság uralom hajtja,
Fegyvert kipróbálja,
Nem hallja a gyermeksírást,
A népeknek sírt ás.
Pusztító a fegyver!
Könyörületet nem ismer.
|
|
Rovatok: Vers Eljött hát a napja szeptember havának,
Még a nyár nem enged, melegek járnak.
Utolsó melege a nap sugarának
Megmutatja, még van ereje a nyárnak.
„Vénasszonyok nyara”, azt mondják róla,
Szeptember eleje még a meleget adja.
De már kezdenek hűvös szelek járni,
|
|
Rovatok: Vers Mit súg a levél a fának? Köszönöm, hogy védtél, Elbúcsúzok tőled,
|
|
Rovatok: Vers Szivárvány ragyogott fel a szeptemberi égen, Eső cseppje hullott, nap felragyogott,
|
|
Rovatok: Vers /Kiskundorozsma/
|
|
Rovatok: Vers Ó, Istenem, hallgasd meg fohászomat,
Védd meg magyar néped, hű alattvalóidat,
Mert elszabadult a borzalom pokla,
Háborús fenevad zúdít ránk kínokat.
Ó, Istenem, békéért könyörgök,
Ne hagyd nemzetem, kit kín gyötör!
Ne hagyd a világban a gonoszt támadni,
Oly sok embert nyomorba száműzni!
|
|
Rovatok: Vers Pilis szent hegyünket nézem, Nézem és látom; piramis alakja,
|
|
Rovatok: Vers Ima férjemért: Vincze Ferencért Egy éve elmentél, örökre
|
|
Rovatok: Vers Még fiatal lelkesedéssel Békegalamb szállt a légben,
|
|
Rovatok: Vers Beköszöntött a szeptember
|
|
Rovatok: Vers (Elbeszélő költemény)
Varjú károg rekedt hangján.
Ez öreg varjú, gondolván,
Hálát ne várj tőle, tudom,
Megtanította kiskorom.
Történt egyszer, nagyon régen,
Törött szárnyú varjú szállt az itatóra éppen.
Vizet ivott, vámolta a búzaszemet,
|
