Békét kérek a világnak! Uram, segíts!

Uram, segíts! Békét kérek a világnak!

Imára kulcsolom kezem,
A jó Istent kérem, segítsen,
Mert béke kell a világnak!
Békét minden népnek!
Romba döntött világban
Semmit nem ér a megmaradt élet!

Békét kérek a világnak,
Békét minden népnek!
Békét a szenvedő Földnek,
Minden teremtményének!

Gesztenyefa gyertyái égnek,
Fehér, lila fénnyel fordulnak az égnek.
Tavasz van, csuda szép,
Virágba borul fa, mező, a rét.

Szíved, lelked átjárja valami csoda,
Ezer kis gyertyaláng illata,
Ahogy a gesztenyefa virága,
Szívedben kigyúl a szeretet lángja.

Eljött a Május, mint minden évben,
Virágeső, virág minden évben.
Virágeső, bimbónyitás özönével,
Szabadba indul a tömeg,
Tavaszt köszöntve ünnepelnek.

Ó, Május, te csodaszép varázs,
Szívünk is kinyílik, mint a virág.
Örül neked a lélek,
Vidám dallal köszöntenek.

Mikor virágeső teríti be kerteket,
Mikor millió virág nyitja kelyhét,
Mikor virágtól tarkállik a rét,
Boldogság önti el szíved,
Megérzi minden szíved szeretetét.

(Mosonmagyaróvár)

Báger-tó parton szól a zene,
Itt a május, napsugár ragyog ránk.
Hattyú úszik, boldog öröm,
Kit hattyú köszönt, s vele sétál.

Az embereknek is örömünnep
Ez a virágbontó majális,
Zeneszótól boldog a lélek,
Elcsitul a gond is,
A napsugár ragyogva a tóba tekint.

Hermina Buzgó Révész
Szlovákiában

Csenget a postás, levelet ad,
Borítékban egy kis csomag.
Telefontartóval, szív is benne,
Aki küldte, szívből tette.

Csenget a postás, örömet hoz,
Egy régi, jó barát rád gondolt.
Segíteni akar neked,
Gyorsan küldte, szívből a levelet.

(Gombás Ferencnek, unokaöcsémnek, Svájc)

Tavaszi szél öleli a fákat,
Törzset hajlít, töri az ágat.
Viszi magával a virágot,
"El akarja nyelni a világot."

A tenger is most hangos,
Vize tajtékozik, habos.
Nem akarja, szelek uralkodjanak felette,
Napsugár ragyog fel, szelet elcsendesítve.

Ha felhő lennék magas kék égen,
Szállnék, repülnék szabadon, szépen.
Bárányfelhőként a nap rám ragyogna,
Úsznék a kék égen rátok mosolyogva.

Ha esőfelhő lennék, sűrű cseppekben esnék,
Isten áldása lennék.
Minden vetést, virágot jól megöntöznék,
Ha rossz kedvem volna, sötét felhő lennék,
Rossz felhő társaimmal összezörrennék.

„Lelkünkben nincsenek országhatárok.”
        (Nagy Magyarország)

Jártam útjaimat, míg tehettem,
Megismerjem elszakított magyarjaim, követtem.
Boldog örömmel barátokra leltem,
A szépen mondott magyar szót könnyeztem.

Lelkemben szól még a szerenád.
Ifjúságom szép napja,
Szív örömét a dal visszacsalogatja.
Szépen szóló hegedű,
Élet szép, s mégis keserű!

A dal a múltat bizonygatja,
Életem fája azóta szárad.
Virága elhullt már az ifjúságnak,
Gerlepár mégis turbékol a tavasznak.

/Március 21/

Köszöntelek, Tavasz!
Lelkek újulása.
Ragyogó nap, madár dalolása.
Isten hozott, napsugaras kikelet!
Madár rakja szorgosan a fészket.

Szívek felvidulnak,
Tavasz a reménynek új szívet adnak.
Köszöntelek, tavasz!
Zöld levél fakadással,
Rigó boldog füttyével,
Hóvirág nyílással,
Gerle búgásával!