A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István
webadmin
|
Rovatok: Vers Uram segíts, adj békét! Uram segíts, adj békét a világnak! Adj békét a háborút keltőnek!
|
|
Rovatok: Vers Én szép hazám, te szép Magyarország
Kárpátok ölelésében ringó rónaság
Ki látott még ilyen csodálatos országot?
Ha rád nézek, mosolyog az orcád
Nagy folyóid hegyes, dombos tájat
Kék szalagként átkarolják, részekre szabják
Hömpölyög jókedvében tested minden folyója
|
|
Rovatok: Vers A kis névtelen hős küzd az árral
Cipeli a homokot
Alig tud lépni a nehéz zsákkal
Homlokán veríték, nem bánja
Segíteni jött ő is a gátra
Nagy a folyó, küzdenek az árral
Ő is segít, mert otthonát veszélyben látja
Megtanította erre őt papája, mamája
|
|
Rovatok: Vers Két karomban gyermekem
Ringatom s ölelem
Halkan dúdolom énekem:
- Az éj leszállt
Ó, aludj már
A játékod mind elpihent
Ó, aludj, én szép gyermekem
A mezőn a tücsök sem hegedül
A vándormadár fészkére repül
Bóbiskol az erdő, a rét
Nyuszi is behunyja szemét
|
|
Rovatok: Vers Zsibvásár piacon, Eladó a régi, Eladó a tányér!
|
|
Rovatok: Vers Halljátok, morog, mozog a Föld!
Küldi vad zivatarát
Ember, nem volt jó a BÉKE!
Háborút indítottál környezeted iránt!
Nem volt jó a napfény, ragyogás
Háborgó lelkednek a föld adja meg válaszát
Medárd is pusztító esőt hoz rád!
S az ég is küldi veszélyes meteorát!
|
|
Rovatok: Vers Szép napra ébredtünk
Mosolyog a hajnal
Szívünkben szeretettel
Tanítóink felé köszönettel, hálával
Nem feledve, mint kis diák
Először nyitottuk az iskola ajtaját
Először mosolygott a tanítónk ránk
Biztatva fogadott, s köszöntő szavát
|
|
Rovatok: Vers Nagy horgász halastó, meredek a partja Mára már kerítés fut körbe rajta
|
|
Rovatok: Vers Rózsa, rózsa, piros rózsa Piros rózsa díszíti a vázámat,
|
|
Rovatok: Vers Üzenem a hegyeknek
A legfélelmetesebb nagy hegyeknek
Adja vissza az elrabolt életeket!
Adja vissza a hitet benne!
Nem hagy szülőt, gyermeket árván
Ne vegye életét, aki meghódítani merte!
Adjátok vissza a bátor, megszállott lelkeket!
Ne tegyétek árvának ártatlan gyermekeket!
|
|
Rovatok: Vers (Török Gyuláné, Mosonmagyaróvár)
Elvégezte mezőgazdasági technikumát
De rájött arra, földeken nagy a táv
Nem való neki a végtelen mező
S a vágtató paripák!
Ő testvéreit s a gyermekeket szerette
Értük minden tudását, szeretetét feltette
Szíve nyitott volt feléjük
|
|
Rovatok: Vers
Gesztenyefa gyertyái égnek Szíved, lelked átjárja valami csoda
|
|
Rovatok: Vers Álmomban hozzád mentem
Hegyen, völgyön, síkon ott teremtem
Szomorú szemed rám tekintett
Az én könnyeim megeredtek
Sirattad régen a magyar népet
Ki annyi sokat szenvedett
Megélt sok veszedelmet!
Mindenben ő volt a vesztes!
|
|
Rovatok: Vers „Pax vobisz”! Ferenc pápa így üdvözölt bennetek Béke veletek!
|
|
Rovatok: Vers Hangos szóval kiáltok a magasba
Az Apátság fala néma marad!
Nincs már visszhang, ami kiált
Nincs felelet, néma a szád
Messze látok a Balaton víztükre felett
Kérdésre nincs, nem jön felelet!
Imára kulcsolom kezemet
Az oltár előtt letérdelek
|
|
Rovatok: Vers „Régi dicsőségünk” hova vesztél?
Régi homályokban hova tűntél?
Pásztortüzek gyúlnak
Azok messze világítanak
A nagy világba futott magyaroknak
Ropog a rőzse lángja
Fényt derítenek ősi homályra
Hogy felébredjetek kesergő nép
Ne szaladjatok a nagy világba szét
|
|
Rovatok: Vers (Budapest, 2023. április 28.)
Üdvözlégy Ferenc pápa!
Krisztus urunk földi helytartója.
Köszönjük, hogy hazánkba eljöttél!
Bennünket megörvendeztettél.
Hitünkben s békében megerősítettél
Üdvözlégy Ferenc pápa!
Hozz békét világra, hazánkba!
|
|
Rovatok: Vers Ma, mikor költőket, írókat köszöntöm
Elszomorodott a lelkem
De sok mindent kell üzenni
Papírlapra vetnem
Köszöntök én minden költő s írótársat
Az élet hányatott során bizony kiálltak
Vigasztalták a szomorú lelkeket
De ha kellett velük ünnepeltek
|
|
Rovatok: Vers „Látjátok feleim mik vagyunk? „Látjátok mik vagyunk?”
|
|
Rovatok: Vers Vándormadárként útra kelek
Felszállok, visznek a fellegek
Szétnézek az elterülő tájon
Velem jöhetnél, szíved ne fájjon
Elmegyek én gondolatban
Szellők szárnyán libbenve tova
Színes tájak felett repülök
A gondoktól messze tűnök
|
