Gyors röptű fecskemadár
Útra készül elmúlt a nyár
Tanítja fiókáit
Röpüljenek, ha útra indít

/ Szép Joli képéhez/

Az Óperencián, a nagy hegyeken túl,
Nagy halak vadásznak vadul,
Kis halakat derékba törik,
S megeszik, megsemmisítik.

Vigyázzatok a szennyre, a nagy halakra!
Falánkok,  a kis halat felfalja,
Mindig éhes, nem kegyelmez,
Kis hal neki engedelmes.

/Édesapám: 111. éves lenne, Erdős György/1908.08.08. Maglóca/

Nem tudom, kinek, mit jelent e dátum?
Nekem ünnep a szívemben.
Imával gondolok rád
Édesapám, téged soha nem feledve.

Az évek száguldó vonatként szállnak tova,
Te az én szívemben vagy bezárva.
Mindig látom mosolygó arcodat,
Gyermekeid felé kitárt, óvó karodat.

Mint a friss forrásvízhez
Madár száll le szomját oltva,
Mint a harmat cseppet a virág issza,
Úgy ébred az áhítat a szívemben,
Szent István királyunk téged ünnepelve,
Ki Isten nevében összefogtad a magyar törzseket,
Hogy itt a Kárpát medence magyarjai erősek legyenek.
Te kovácsoltad nemzetté népünk,
Szent István királyunk hozzád esdeklünk;

Köszöntelek   „Ősök Napja”
Magyar nemzetet vidd diadalra
Nem akarunk már benne hinni
Taposnak bennünket Európa urai

Pedig hős volt egykor a magyar
Összefogott, s övé volt a diadal
De mindig felütötte az árulás a fejét
Átok sújtott rá, s okozta vesztét

    Veszett róka /2-oldal. /    Folytatás.

 Dolgunk végeztével tovább mentünk
Történetet nem feledtük
Sietős volt a határidős munka
Terv készült azután nyomban.

El is múlt már vagy három napja
Igazgatónknak utolért hívása
Történt a napokban egy furcsa dolog
Kérek róla beszámolót!

  /elbeszélő költemény/

Egyszer régen, tervező korom idejében
Nagykunság tanyavidékét jártam
Mikor még nem volt villany,se netem
Telefonhálózatot  terveztem.

Mikor tengerként ringott a búza tábla
Nap ragyogott a napraforgó tányérjára
Mikor virágzott a tanyasi élet
Paraszti munkában volt becsület

A nap hajnal sugara
Ébresztette az alvót
A fákat sűrű, fehér köd lepte
Csend honol most a völgyben
Aludt a lent, köd ült fölötte

Nem kell már a könyv?
Ahol sorsok megpihennek
Nem kell már a kotta?
Ahol a régi dalok szárnyra kelnek

Nem kell már a könyv?
Ahol ősi tudás rejtőzködnek
Nem kell már a dal?
Ahol szól az felszabadult ének

Nem kell már a könyv?
Nincs idő végig olvasni?
Titok útját felfedezni?
Hős hazánk tetteire emlékezni?

Az éj leterítette subáját a földre
Kigyúlt sok millió lámpa fénye
Ragyognak, mint a csillagok az égen
Aludj el kicsi gyermekem szépen

Elült a zaj, elcsendesült a világ
A menny álom porát hinti rád
Mamád elringat kedvesen
Aludj el kincsem, aludj el szépen

Szép diófa nőtt a kertemben,
Áthajlott az ága a szomszéd kertjébe,
Lombja hűs árnyat adott,
Ősszel diót, s levele hullott.

Fájdalmas sikolyok
/a romba dőlt házasságok színpadán/

Kegyelmezzetek emberek
észnél legyetek!
Nem halljátok, sikítanak a gyerekek?
Fájdalmas sikolyok!
Szívetekig, agyatokig hatol
Kegyelmezzetek a gyereknek!
Ki helyettetek meglakol

/Első világháború kitörésének 1OO.évfordulója/

/szeretett László öcsémnek.+2018.07.26./        Anna nap/

Emlékeimben ott állsz
A millió éves sziklák tetején
Ne menj tovább!  - szóltam én
De te nem hallgattad szavam

Alig múlt el pár hét csupán
Beléptél az ég kapuján
Elmentél a csillagok honába
Hova egyszer eljutunk mindannyian

Jártam az országot.
Hajtott a vágy, az alkotás.
Jártam hegyen, szőlők között,
Hol ért szőlő rám köszönt.
Jártam a dombokon, lankán, völgyben,
A tenni vágyás űzött előre.
Azt gondoltam terveimmel szebb lesz a világ,
Zöldebb a mező, nyílik sok virág.
Jártam a folyón, patak partján,
Zöld erdő, dombok hátán.

Csendesen andalgott a Tisza
Partos medrében
Alkony némán búcsút int a tájra
Millió, milló kérész násztáncát járta

Szénagyűjtők
/3.kép.:Julien Dupré
munka szeretete....régen/