Hajnali pírra
 ébredek fel.
Picinyke pacsirta,

 Ildikónak

  Szobádban, valahol a ma és a jövő
  küszöbén, velem kuksol a csend.
  Esti, hangos örömöket csitít az idő,
  álmaid őrzöm, veled pihen bent
  a nyugalom, a sok szöszölő gond.

 Soha nem mondtam még eddig:
darabokra hullok a létezésben.
Gondolatok dajkálnak és hangom

Földön járó, földön látó
csillag-látomásban érkeztél.
Jöttél, és nem kérdeztél.

A Bucsin, fenyőillatos kedvében
hetykélkedik a meleget omntó nyárban
Gyergyó fölött jóistenes szépen
szállfenyők állnak őrt, zöldruhában.

 Előttem, egy régóta idetévedt
 vadkörtefa, fehér bokrétáját

Ildikónak

Amikor elköszöntem tőled,
elmentem a szerelmeddel.
Amikor elköszöntél tőlem,
maradtál a szerelmemmel.

Ildikónak

Csermelyt csepeg az eresz és felejtet

szeles hideget, havas, hosszú  telet.

Sárgába fordult  a fűzfa ritka ága is már,

Atyám, gondjába gázol az élet ebben
hazában, népét, sorsát, Te tudod.

Istenem, hogy  mennyi gondja van ennek a szegény hazának, azt csak Te tudod.

Ildikónak

Mit mondanak, ha rád nézek,
ha szemem tükréből kiszedik
szemed égben oldott színét,
számból a neved,
de a szó mélyén a lényeget
ki érti meg?

Kedves Adminok!

Hogy lehet(ne), pl. egy elhibázott, rosszul írt szót, vagy mondatot, a művek válaszában, vagy máshol helyesbíteni, javítani, törölni, és újra feltölteni.

Erre az " előlnézet " elküldése után lenne szükség.  Mindenütt kerestem ezt a lehetőséget, de sehol sem találtam.

Korbácsol az utcaszéli nyálas tömeg.
Szemetébe nyelvel a formázott élet.
Fölnézek—nem messze már a domb,
ahol meglelem majd a békességet.

Állunk a porban, ember arcunkban
hazát szerető emberek szemefénye ég.
Élünk egymást tipró tömegsorsban,
rákos közöny hull ránk: ítélhető kép.

Szeretem víg buzdulásban
pogány varázslatod dalát,
szeretem csendes mesédnek
hol volt, hol nem volt bánatát.

Az élet minden napján
lemenni mélyre, és keresni
a bezárt vágynak szárnyat:
kiutat a magunk módján.