Máriapócs a csodatévő, könnyező Madonnáról híres város,
templomtornya látszik már hét határból!
Máriapócson voltam,
a könnyező Madonnához imádkoztam,
két szép szeme rám ragyogott,
tudtam, engem meghallgatott.
Meghallgatást nyert az imám,
érted is imádkoztam világ!
Csodatevő, könnyező Madonna,
mi, akik hiszünk benned,

Máriapócs és Nagykálló
oly kedves városok szívemnek,
itt ölelhettem meg drága,
kedves barátaimat, ismerőseimet!
Szívüket, lelküket adták nekünk,
minket így láttak vendégül.
Hálás szívvel köszönjük a vendéglátást,
házatokra a Madonnától kértünk áldást.
Szeretetük nem feledjük,
szívünkbe zártuk a nevük.
Drága, kedves barátaink,

Sötét az éj,
vadul fúj a téli szél,
szívem mégis szép tavaszt remél.
Elmúlik majd a tél,
s rügy fakad a fák hegyén.
Te újra jössz felém,
ideülsz csendben mellém.
Átölelsz gyengéden,
szeretettel kedvesem,
itt maradsz örökre már velem.
Elhozod a boldogságom,
amelyre oly régen vágyom.
Én édes szerelmem,

Feltódult lelkemben az emlékek sora,
a sors sokszor volt hozzám mostoha.
Te a fényt hoztad el,
veled lehettem őszinte, igaz szerelemmel.
Veled voltam igazán boldog,
ó, de szép volt!
Bár oly rövid volt az éjjel,
s oly hamar hajnalodott a reggeli ég,
s vége lett, elillant az izzó kéj,
tovatűnt a csodás éj!
Kezedbe kapaszkodtam,

Ha hiányzom neked kedvesem este,
ha forgolódsz, s nem jön álom a szemedre,
ha nincs, ki megsimogassa fáradt testedet,
megnyugtassa háborgó lelkedet,
nézz fel az égre,
én csillagként álmodat vigyázom,
reszkető fényemmel arcodat simogatom,
csókommal jó éjt kívánok.
Ha esik az eső, tudd, én könnyezem,
hisz oly nagyon messze vagy,

Álmodtam egy gyönyörűszép mesét,
olyan volt, mint egy szerelmes költemény.
Álmomban itt voltál velem,
szenvedélyesen csókoltál engem.
Szerettél és én szerettelek,
szerelemittasan öleltelek.
Miénk volt minden, ami szép,
olyan volt, mint egy álomkép.
Gyönyörű volt az éjszaka,
szerelmünk szárnyalt a magasba.

Orchideák, csodás orchideák,
szívemnek oly kedves virágok.
Egész évben virágoznak,
nekem boldogságot adnak.
Szívem, lelkem úszik a boldogságban,
mikor a virágok nyílnak szépen, sorban.
Van fehér, bordó, rózsaszín, sárga,
pöttyös és sötétlila,
gyönyörködni bennük öröm naponta.
Gyönyörű szirmaik nevetnek rám,

Átölelsz engem lágyan, kedvesem,
szerelmünk lángja lobban lelkesen,
érzed a szenvedélyem,
viszonzod az érzésem.
Boldogság sóhaja száll a légben,
szeretlek téged már oly régen.
Nem szűnik a szerelmem,
ha érintesz, nekem már végem!
Csókod íze, mint a méz,
szemed színe megigéz.
Elvarázsolsz még ma is engem,

Este van, megint este,
álmodozó szemmel nézek a sötét fellegekre,
várok egy isteni jelre.
Behunyom a szemem,
és már messzire repít a képzeletem.
Ringat engem egy gitár halk, gyönyörű hangja,
a kedvesem nekem játssza,
dalát nekem dúdolja.
Száll a gitár hangja,
szelek szárnyán messzire száll,

Velem vagy,
akkor is, ha nem akarod,
ha fáradt vagy arra,
hogy átöleljen a két karod!
Velem vagy nappal és éjjel,
bármerre is visz az élet.
Velem vagy itt bent,
bent a szívemben,
mely érted él,
hisz téged oly nagyon szeret.
Velem vagy örökre,
ezen nem változtat már
semmi sem!

2023. november 6.

Jól áll neked minden gyöngysor,
lehet piros, sárga, zöld,
egysoros vagy nyolcsoros,
karkötő és fülbevaló,
mind-mind hozzád való,
és mind-mind neked való.
Illik a ruhádhoz,
legyen a szoknya rövid vagy hosszú,
nagyestélyi vagy sportos fazonú,
lehet sort vagy nadrág,
rajtad csillog, mint a napsugár.
Egy remek ékszergarnitúra

Látszólagos csend, nyugalom,
befelé hulló könnyeimet lassan elfojtom,
apróra tört lelkem darabjait összesöpröm,
a szemétbe öntöm,
Istenemhez könyörgöm.
Nincs vita, rég kész a lista,
ki, mikor és hova.
Adott a gravitáció,
rombol a civilizáció,
jön az invázió,
él a szitkozódó,
az embert próbáló életek vad versengése,

A Kis-Balaton partján
learatták már a nádat,
fel is rakták őket szép gúlákba,
egymás után szép sorjában.
A Kis-Balaton oly csodás,
télen, nyáron más és más,
sok vízimadár itt telel át.
Zajosak a madarak,
egymásnak mindent elmondanak,
hol található a legjobb falat.
A befagyott tó vizén
ők büszkén járnak,

Halkan oson a hajnali csönd a nádasban,
a fűzfák némán alszanak,
madár sem száll a határban.
Szél sem lebben,
a köd nehezen oszlik szét,
alig látszik a borongós ég.
A Balatont vastag jég borítja,
egy kevéske hó puhán betakarja.
Majd hirtelen hatalmas zaj veri fel
a hajnali templomi csendet,
egy dübörgő, borzasztó moraj

Mohón csókolnám a szádat,
kívánom,
hogy érezzem újra a vágyad!
Kívánom,
hogy bennem éledj újra,
hogy érezzelek újra és újra.
Boldogságra vágytunk mind a ketten,
és ezt megéltük együtt már édesen,
és miénk volt a végtelen!
Erre vágyom azóta minden percben,
átélni veled a lehetetlent,
a gyönyör legfelsőbb fokát,

Őszi szél borzolja a hajamat szét,
langyos a napsugár,
már nem forró a lég.
Jönnek az őszi viharok,
hűvösek már a hajnalok.
Az ősz varázslatos színeiben gyönyörködhetünk,
olyan, mint mikor vöröset, sárgát, barnát összekevertünk.
Már érezzük az őszi szél hűvös leheletét,
az eső áztatta fák levelei hullanak,

Szél viszi messzire az én sóhajom,
veled szeretnék boldog lenni,
ez az óhajom.
Szellő szárnyán üzenem tenéked,
rád várok, kedvesem,
ugye érzed?
Jöjj hozzám,
siess drágám,
ne várjalak hiába,
repüljük a szellő szárnyán
egy csodálatos világba.

2023. november 3.

Álmodtam egy csodálatos, szép világot,
hol a réteken mindenki szedhet csodaszép virágot.
Ahol nincs fájdalom, bánat,
ahol beteljesülnek a vágyak,
és senki senkinek nem árthat.
Álmodtam egy csodaszép világot,
ahol mindig mosolygós arcokat látok,
öröm legyen az arcokon,
friss, tiszta levegő tóduljon be az ablakon.