Vadtól a szelídig
Friss hó takarja a régi szemetet,
figyelek rozsdás évtizedet és váltót,
egy kedves arcot hiába is keresek,
kapukig visznek tétova vadnyomok.
|
Eldobálom járdámról a havat,
Ami az éjjel nyakunkba szakadt,
Megfőztem napi kávémat közben,
Magam, macskám, kutyám megetettem,
|
sze 01/06/16
Mezei István
Rideg szerelem
Arcod hamuszürke, hajad hófehér,
díszleted fagyott tó, borostás hegyek,
rideg vagy hozzám, én mégis szeretlek,
bár az ölelésedtől, mindenki fél,
|
Ragyogj, ragyogj legyőzhetetlen élet,
Velünk történő csoda, nem semmi ez,
Tetteinket valaki számon tartja,
Mikor kisodródunk arra a partra.
|
Azon a régi Szilveszter esten
Hirtelen meghalt az Édesanyám,
Az „ígéretes új év„ hajnalán
Már hiába kutattam, kerestem.
|
sze 12/30/15
Mezei István
Itt leltem már honomra a tavak mentén,
most elérkezett a telünknek ideje,
nyugalmamat másutt hasztalan keresném,
reményemmel együtt itt lesz eltemetve.
|
Az időn kútja feneketlen és mély,
Mindenkinek jár még egy végső esély
A test megfárad, és a lélek kiég,
De az életből sosem lehet elég.
|
szo 12/26/15
Mezei István
Új évi kívánságom
Békét, harmóniát
m. i.
|
Bármit teszel, vagy bármit nem teszel,
Lehettél jámbor, vagy vad szörnyeteg,
A Fény már örökre ott van veled,
És majd te magad is csillag leszel.
|
Mindenki ismétli a versekben magát,
Van, ki siratja e megcsonkított hazát,
Más meg elmerül a vágyban, szerelemben,
Hogy aztán csalódjon benne menthetetlen,
|
Odakinn most a köd és a szürkeség,
Felette csillagos a fekete ég,
Benn a kis karácsonyfán a gyertya ég.
|
Csorognak az ablakon, kopott falakon
az esőcseppek, sír, könnyezik december,
tépi őt is szél, a fakadó fájdalom,
de a szomorúság is elmúlik egyszer.
|
szo 12/12/15
Mezei István
E versemet Schauta Endrének, kedves barátomnak, keresztapámnak ajánlom, aki még talán nálam is jobban szereti a szülőfaluját
|
Az évek csontkeze lassan felém nyúl,
csak pereg előttem hónapok neve,
mert olykor szelíden máskor meg vadul
tör rám a testem, de megküzdök vele.
|
Az öregedésnek is van balladája,
Ne gondolj a holnapokra csak a mára,
Weöres Sándor és az okos Füst Milán,
Olvastam tőlük, ez volt az én nagy hibám,
Ők is panaszkodtak, hol itt fáj, hol ott fáj,
|
Adventi gyertyaláng imbolyog előttem,
egyedül maradtam, csak ő mesél nekem,
reménytelenül reménnyel várakozom,
folytatom éjjelem és szürke nappalom.
|
sze 12/02/15
Mezei István
Már csak keveset segíthetsz hazád baján,
az idő rohant veled, rövid és kaján,
találgatod a sok hazug szó hallatán,
akkor ez, vagy az, de lehet amaz talán,
mert tombol most közöttünk a közöny- járvány,
|
Mások szemében a szálkát keresni
Nem mondjak másokról, ártót, rosszat,
helyette mélyen magamba nézzek,
|
Ötvenen túl már nem hazudik az arc,
kiül rá a harcod és a kudarc.
Hiába smink, vigyor, a mesterkedés,
lényeged leplezni mindez kevés,
|
Már a kertjeink alatt portyázik a tél,
az ember befűt, mert hideg már az este,
kályha melegével parolázik, a tér
elfogy, de teától megbékél a lelke.
|