Július van, hőség, hová is bujhatnék!?
Gyönyörű, örvénylő Duna, hozzád sieték.
Csodás csend ölel át. A természet éli megszokott napját, mit csak akkor láthatsz, ha itt kicsit megállsz.
Hal csobban magasan, szúnyogebéd várja, míg ő a sirálynak lesz pompás lakomája.
A természet törvénye, nincs ellene tenni, az élet körforgása, nincsen ebben semmi.

Csak tűnődöm, hová lett az emberek reménye!?
Miért a kétség, a félelem jut eszükbe!?
Hová lett a szépség, a jóság után a vágy!?
Miért a kétség, a félelem, amit lát!?
Gyermeket nézvén, hol van a hála, hol van a vidámság!?

Egy előadáson ismerkedtek meg.
Mindketten keresték, amitől több lehet az életük. Ezért jelentkeztek erre a tanfolyamra. A fiú késve érkezett, a lány akkor csak ezt vette észre, hiszen ő mindig, mindenhová pontosan érkezett. A késés bosszantó szokása az embereknek, gondolta, és többé nem figyelt a fiúra.

Eszter próbált visszaállni megszokott életébe. Sokat volt együtt lányaival, nagy kirándulásokat szerveztek, férjével elutaztak hétvégére és végigbolondozták a két napot. Úgy érezte, minden visszazökkent, jól van, és vidáman nézett fel a csillagoktól ragyogó égre. A hétfő ugyanúgy indult, mint bármelyik másik hétfő. Dalma és Kéti apjukkal mennek ma az oviba.

Eszter az ablakból nézte az udvaron játszó gyerekeit. A medencénél pancsoltak, élvezték a nyári nap melegét. Betty ott feküdt a fűvön, néha felemelte a fejét, vigyázott a lányokra. Dalma és Kéti önfeledten, gondtalanul csobbantak a vízbe. Kettő hét telt el az idegen férfi felbukkanása óta, és Eszter nem tudta kiverni a fejéből.

Eszter bevezette a nappaliba a férfit, aki diszkréten körbejáratta tekintetét.
- Nagyon szép a ház. - mondta.
- Köszönöm szépen, a férjemmel közösen álmodtunk meg minden részletét.
- Mivel foglalkozik a férje?

Első rész

   Mesét mondok, figyeljetek, a valósághoz több köze lesz! Réges-régen, és nagyon-nagyon távol volt egy nagy királyság, ami már csak álom. Alattvalói, gazdagok, szegények, hol így, hol úgy éltek, éldegéltek. Volt egy szegény ember, három gyerekével, de hiába dolgozott, cipőre sosem telt. Egy fiúcska, két leány, nem könnyű az élet, éhesek és fáznak, lassacskán felnőnek.