A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.
Gyöngyösi Zsuzsa
főszerkesztő, Főadmin
(30) 525 6745
Soltész Irén
szerkesztő
Takács Mária
szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
szerkesztő
Hollósi-Simon István
webadmin, főszerkesztő-helyettes
|
Rovatok: Vers  Halljátok meg szavam emberek, magyarok!Magam után, nem sok, tudom, amit hagyok.
Tudjátok meg azt, hogy költő,
Szavat szóval egybe-öltő,
Árva lélek, mégis magyar költő vagyok.
|
|
Rovatok: Vers Volt egy kulacs vörösborom,
Kinek torkon adtam utat.
Már csak azon gondolkodom:
Hová lett a díszes kulacs?
Előbb még a kezembe volt,
Minthogy mindig, mikor nyelem.
|
|
Rovatok: Vers Megállok egy kis ház díszes orma előtt,
Amit rózsa ölel, akár hű szeretőt. Kicsiny ablakából vén anyóka néz ki, Szívemnek fájdalmát talán csak ő érzi.
|
|
Rovatok: Vers Kimegyen a legény csöndes temetőbe,
Bánat fogja kézen, s kíséri menőbe’.
Kőkemény markával vérző szívét marja,
Akár mosott ruhát, levétől facsarja.
Megáll most a legény egy sír előtt, gyászban,
Írott fejfa bújik virág-paplanában.
Ránéz könnyes szemmel, saját neve rajta,
|
|
Rovatok: Vers  Könny nélkül állva, csöndesen emlékezem,
Miközben fölöttem felhők suhannak el.
Ki küldte, mért mennek, tőlük nem kérdezem…
|
|
Rovatok: Vers  Van egy álom, olyan álom,Hogy azt néha megcsodálom. S úgy csodálom, mintha volna, Mintha csak nékem dalolna.
|
|
Rovatok: Vers Szeretnék szállni még veled
Szívemnek tündér-angyala.
Szeretném, legyen… még legyen
Éltemnek édes hajnala.
Szeretnék komor felhőket
Reménnyel űzni, messze el.
|
|
Rovatok: Vers Piroslik már az ég alja,
Bíborpalást eltakarja.
Ballag már a legény,
Szíve jégből, kemény,
|
|
Rovatok: Vers  Mi lesz veled, dalos pacsirta madárka?Meggyötört a szíved, meggyötört és árva.
Nem maradt már semmid, csupán ez: az ének:
Istenedtől kapott ékes tehetséged.
|
|
Rovatok: Vers  Párizsban szeretnék egyszer sétálni,Csak veled. Az eső áztatta utcák kövét járni, Csak veled.
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK
Szeretni oly’ könnyű, s néha oly’ nehéz is…
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK  Lennék én, ha kérnéd, harmatos fű könnye,Hajnali ébredés apró harmatcsöppje.
Lennék álom, színes, boldogan csillanó,
S melynek vizén napfény játszik, egy tiszta tó.
|
|
Rovatok: Vers  ”Költő” Nagy Imre emlékére.Mint egy éjszakában eltűnő messzi kép,
Úgy látom, már távol… idézve szellemét. Fénye még körbeleng, s fölöttem úgy ragyog, Akár a csillagok… akár a csillagok…
|
|
Rovatok: PÁLYÁZATOK
|
|
Rovatok: Vers  Ott ült velem szemben, mosolygott szüntelen.Festői kép talán, valóság, sejtelem?
Szavam már nincs, nem találom.
Csupán vágyom, egyre vágyom,
Ajkainak ízét… halk vágyban, nesztelen.
|
|
Rovatok: Vers  Ha bemegyek a csárdába,Rávágok az asztalára:
Bort ide, elébem! A nóta sem szégyen! Így kiáltok a cigányra.
|
|
Rovatok: Vers  „No, csak – szól a gazda – eredj Mátyás öcsém.”Jármot látva reggel hat szép villás-ökrén.
„Eredj ki a földre, húzz is mély barázdát,
Hadd mondják: ez igen! Akik útban látják.
|
|
Rovatok: Vers  Szerepen, a mi templomunk,Nem oly’ templom, mint a többi. Várunk, hitünk, szép otthonunk. Bármi’ gőg azt le nem dönti.
|
|
Rovatok: Vers  Bús vagyok, mint az ősz… ő a jó barátom.Nincs helyem életben, s nincs a túlvilágon…
Vergődöm tétován e két világ között,
Miközben lelkem már dús színbe öltözött.
|
|
Rovatok: Vers
|
Szeretni…
Figyeljetek reám, valamit mesélek.
Lassan e tájon miden a csönddé,