Megpihent a lélek,
elteszem a csendet.

Lélekharang szól a csendben,
panaszosan zúg fülemben.
Özvegy, árva sír, sikít.
Hogy bírják ki ezt a kínt?

Olyan szép kék, mint a kék ég.
Mit is mondjak róla én még?

Apró gyökereit megveti ő bárhol,
nagyváros közepén, vagy Világtól távol.

Bódító nyárban lebegtem,
repkedtem fenn önfeledten.
Szellők szárnyán lovagoltam,
virágokra ráhajoltam.
Nektárjuktól részegen,
udvaroltam félszegen.
Pillelánynak szelet csaptam,
én kosarat sose kaptam.

Vasárnap délelőtt Pócsra vitt az utam.

Anyácskád könnye öntözi tüskés ágam...

Kedves Barátaim!

Ártatlanul lettem életre ítélve...

Balázska és a ropi...

Rózsabimbó álmom.

Levelem a Mennybe címezem.

Anyám hidd el, az álmaink hazudnak.

Kedves cseresznyefánk Isten veled!

Ne ilyen halált adj énnekem!

Citromsárga szobám
püspöklila pettyes

E mese majdnem tanmese...