Tudott dolog, hogy Szent Balázs püspök igen szerette az embereket és szívesen látogatta meg híveit. Történt egyszer, hogy egy szegény asszony halat sütött és meghívta ebédre a püspököt. 

        Mi egy szezonra Camelback In Resort téli üdülőhelyén kaptunk szobát, teljes ellátást, konyhai munkáért. Az üdülőhely az Arizónai hőség miatt május végén bezárt. A tulajdonos nyáron a Kaliforniai üdülőjében látta el a vendégeket, ahova több magyar is velük tartott, bennünket is átvitt volna, mi azonban nem tartottunk vele. Józsi unokatestvére Főnixbe talált mindnyájunknak munkát.

      A remény nem tartott sokáig.  A forradalom végetért, és nekünk vissza kellett menni a bányába. Istvánnal eldöntöttük, nem maradunk otthon. Nekivágunk a nagyvilágnak. Persze nem egyedül indultunk, velünk tartottak István bátyja Imre és felesége Ilonka - ő akkor már várandós volt - és egy unokatestvérem Julcsi a férjével Jóskával.

A fiú állt az égő fedélzeten,
Csak ő volt egyedül életben.
Mindenki menekült, csak őt
Tartotta a fegyelem...

   Napokig nem hittem el. Egy férfi engem is észrevett. De hogyan, és milyen körülmények között?
Aprócska, törékeny kislánynak születtem, olyan kicsinek, mint az édesanyám volt. Azt gondolom, nem véletlenül mondják: kicsi a bors, de erős! Mindent megtettem azért, hogy kellően erős legyek minden körülmények között.

Nehezen kötöttem barátságot... De őrzök emlékemben pár embert, akinek hiányával szegényebb lennék... Valószínű, hogy ők a barátaim... ma már nincs sülve-főve együttlét, de van telepátia, és akkor egy telefon... gyógyul tőle sérült, néha nagyon fájni tudó lelkem... És az is megesett, hogy egy ilyen barátomtól, egy egész életre szóló ajándékot kaptam...Felejthetetlent...

Már-már depressziós lettem. Oly mértékben nyomaszt a sötétség, a négy fal között lét, hogy lefekvésre késztet. Beteg vagyok ettől. A semmittevéstől. Hiába jönnek gondolatok, nem tudom leírni. Nincs kedvem hozzá. A tévé engem nem igazán köt le. Keresek valami filmet. A film nem segít elterelni gondolataimat. Elalszom. De hogyan?

  Mi a baj velem? Mi? Nem értem! Semmit nem értek, már régóta. Szenvedek. Sokat, és nagyon. És én csak kétségbeesve mondom, hogy nem értem. Mindenki dícsér, milyen szép és okos, érett vagyok. Akkor mi a baj? Mi baj van velem?

  A szőke, dupla copfos felszállt a vonatra a Déli pályaudvaron. Volt még ideje az indulásig, gondolta jobb helye lesz a kupéban, mint a zajos állomáson.

 Kovács Endre honvéd volt zalaapáti lakos emlékére, aki a doni orosz áttöréskor után tűnt el, és a mai napig nem tudjuk, hol van a sírja.

Észrevétlenül, halkan, csendben,
Nagyközség lett Bakonycsernye.

   Nagyon régen történt, de mai nap is emlékszem, arra a régi-régi karácsonyra, mikor jó apám elment az erdőbe, hogy egy szép nagy fát hozzon nekünk. Meg is hozta és boldogok voltunk, hogy milyen óriási  karácsonyfánk lesz.

Hatéves korától táncol. Klasszikus balettet.