Nem titok, más is megteszi: rendszeresen teszek fel verset a poet.hu-ra is. Legutóbb a "Templomban" c. versemet tettem fel, ami gyakorlatilag most már biztosan nem lesz ott olvasható, mert hosszú várakoztatást követően a "Figyelő" kiírta: a főmoderátor bírálja el a versemet.

Isten segítségével:újra otthon

“ Ő pedig amikor ezt meghallotta, így szólt:
  Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra,
  hanem a betegeknek. “ Máté ev.9,12.

Akinek nincsen...

Mama
       Kétségbeesve kérdeztelek: mit csinálsz velem
       Vicuskám?
       Szemtelenül válaszoltál:
       - Hát mit   csinálnék?
         Folyamatosan szerelembe ejtelek.

1965 március elején ezt írta Édesanyám:

Nagy fák erdejében Calaverasban. Az alagútfa kevéssel látogatásunk előtt ketté tört. A fa átmérője 319 centiméter. A törzsben alagút vezetett át. Most megpihenni lehet előtte.

Lehet, hogy újra felül kell vizsgálnunk mindent? Külön-külön

   Hol volt, hol nem volt, éltek egyszer a kedves Tündérek, akik nem tudtak repülni. Szárnyuk az ugyan volt, de nem tudták használni. Egész nap táncoltak, vidáman léteztek, éltek szárnyak nélkül is tartalmas életet.
– Minek nekünk a repülés – mondogatták mindig, – ha gyors lábainkon bárhová eljutunk?

Kányádi Sándor mondta, hogy a költemények korszaka lezárult.

Kavisánszki Péter

VAK LÁNY

(novella)