A táj kihalt, egyedül ballagok,
üresek az éjszakák, hűvösek a hajnalok.
Lassan feljön egy új nap,
az éjjel,
valahol, most is gyertyák gyúltak.
Visszanézek, utamon csak árnyékom követ,
hallom távolban elhúznak egy sírkövet.
Oly üresség van bennem,
fekete kabátot kellett vennem,
hogy testem a földre árnyékot vessen.
|
|
h 03/10/25
Dáma Lovag Erdő...
Óvatos léptekkel jött a Tavasz,
Mintha a természetben tündér járna,
Varázspálcájával fákat, bokrokat megérintette,
Rügy fakadt, s virágtenger körülötte.
Ó, Tavasz, remények hordozója,
Felkelő napot az égre csalogatja.
Ébred a föld, zöldell a vetés,
Örül a szívünk, oly szép ez az ébredés!
|
h 03/10/25
Pitter Györgyné
Míg nem ismertelek, hittem, jól szeretek.
Hol szomorúság volt, oda örömöt vittem,
hol szükség volt rá, adtam a két kezem.
Lestem a másik kívánságát,
feje alá tettem a párnát,
őriztem titkait, dédelgettem álmát,
jó szóval kínáltam, szelíd öleléssel,
étellel, itallal, dallal, tánccal, szép zenével.
|
v 03/09/25
Dáma Lovag Erdő...
Álmomban kitárt karral hívtál,
Eljöttem hát Szűzanyám hozzád.
Tenyeremben hoztam szívem,
Hegyi magaslaton imám énekelem.
Oltárod előtt imára kulcsolom kezem.
Oltalmad, segítséged leborulva kérem.
Családomért, édes hazámért.
Száz sebből vérző Magyarországért.
|
szo 03/08/25
Kovácsné Lívia
Köszöntelek szépséges Tavasz, te éltető,
a természetet életre keltő,
a barkaszentelő,
március 8.-án
a nőket köszöntő,
a szemet gyönyörködtető virágeső,
ezt adja minden tavasszal a Teremtő,
mely oly kecsegtető, néha merengő,
boldoggá tevő,
szívet melengető,
lágyan körbe ölelő,
simogató, meleg szellő,
vágyakat keltő,
|
Eszembe jutott iskolám,
a kopott padok,
megszeppent gyerekek,
az első napok.
Ültünk ott vigyázzban,
kezdődött a tanítás,
de csak ha elhangzott,
tízszer tíz az száz.
Szorzótábla végig,
reggelente együtt,
fél év alatt könnyen
a fejünkbe véstük.
|
Kertek alatt készülődik a tavasz
|
szo 03/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Ragyog a napsugár,
Itt a tavasz, virág nyíljál!
Mert elolvadt hó,
Boldogítsd a lelkét, ki rád talál.
Kiskertemben én is rád találtam,
Szívem dobbant a remény sugarában.
Fehér hóvirág köszönt felém,
Látványtól oly boldog voltam én.
|
szo 03/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Ablakomnál csivitelnek,
Mi baja a cinegéknek?
Fészek üres, új a foglaló,
Ki lesz benne a fészeklakó?
Új madárka érkezett meg,
Kicsi a hely, csivitelnek.
Ki érti ezt a cinege nyelvet,
Egyik repdes, másik szárnyát veri,
Mi lesz ebből, kutyám nézegeti.
|
szo 03/08/25
Dáma Lovag Erdő...
Bezártam szívem, elromlott a zár,
Bezárult örökre, nem nyitható már.
Elszaladt éveket kutatom,
Tükörbe nézhetek, tudom.
Fáradt az arcom, súgja,
Sok volt a küzdelem súlya.
|
A lezárások dimenziójában az utak összeérnek
|
p 03/07/25
Kovácsné Lívia
A márciusi napsugár arcomat simogatja,
reszkető lelkemet szikrázó fényével átkarolja.
Puhán, gyengéden átöleli testem,
édes Istenem, ezt az érzést már oly régen kerestem!
Jólesik a napfény melengető sugara,
mely minden porcikámat gyengéden átjárja.
Pitypang, százszorszép, gyöngyike, ibolya
|
Versenyt futsz az idővel,
kergeted a holnapot,
sietteted a perceket,
elhagyod a tegnapot.
Hova lett tíz, húsz év,
hiába keresed,
röpke gondolatként,
alighogy megleled.
Egy élet így múlik el,
egyetlen pillanat,
könyörtelen és gyors,
csak emléke marad.
TM
|
p 03/07/25
Dáma Lovag Erdő...
Ragyogó napsugárra ébredt a város,
A tó vizén megcsillant a fény.
Egy suhintásra olvad a jég,
Mátyás megtörte jegét!
Fákon, bokrokon rügy éled,
Csip-csirip, hangol a fészek.
Rigó füttyent, figyeljetek!
Végre vége lesz a télnek!
|
Kislány, nagylány, néni,
anyu, mama, dédi,
szőkehajú Sári,
Kriszti, Kati, Klári.
Sorolhatnám estig,
ki ne hagyjak senkit!
Gondoskodás, szeretet,
szívből adják ezeket!
Becsüljük meg őket,
a gyönyörű nőket!
Így kerek a világ,
|
Szelíd napsugárban fürdőző madárka
ringató rügyet fakasztó barackfa ága
édeskés illatban fürösztő szellőcske
zöldellő szőnyeg felett röppenő lepke
Boldogan dalolják hirdetik repesve
búcsúzik a zord tél s itt van már helyette
a színpompás kikelet nincsen neki párja
|
cs 03/06/25
Kovácsné Lívia
Márciusi nap
melegíti arcunkat
vége a télnek
Tél temetése
és máglyára vetése
busók ünnepe
Csodás március
a bimbózó virágok
illatuk elszáll
Meleg napsugár
arcunkat simogatja
boldogság nekünk
Csodás március
úgy vártunk téged már
szívünk öröme
2025. március 5.
TM
|
cs 03/06/25
Kovácsné Lívia
Hajtsd a vállamra őszülő fejed,
csókot lehelek megfáradt arcodra, testedre,
letörlöm könnyeid, mit az élet gyötrelmei fakasztottak!
Átölellek,
testemmel melegítem reszkető testedet, és szeretném a múltat elfeledtetni veled!
Élj a mának velem,
szerelmes vágyad add nekem.
Repüljünk együtt a világmindenségbe,
eggyé olvadva a szerelem hevében,
|
A Föld is egy csillag, teli felfedezetlen világgal
|