cs 12/18/14
Juhászné Bérces...
Szitál a felhő,
űzi a szellő,
hófehér fátyla a föld fölött.
Csillag az égen,
|
Éji dalban tündér táncol,
gyöngyillatban lelket bájol,
szellő libben, visszaszámol,
mosolyt hint a csillagárból.
|
sze 12/17/14
Dáma Lovag Erdő...
Decemberi éjszakában
Sötét égen ragyogjatok
Virrasztó csillagok
|
sze 12/17/14
Mezei István
A partokon sétál, a teste ösztövér,
a lelke végtelen, az egekig felér,
az ecsetből csorognak a fények, csodák,
egy sötét kor fölé feszít glóriát.
|
sze 12/17/14
Juhászné Bérces...
Úgy várom a karácsonyt,
Sütök finom kalácsot,
Dióst, mákost, gesztenyést,
Mézeskalács süteményt.
|
Rügyet bontanak a fák,
ugrándoznak a békák,
hegedülnek a fűszálak,
szép ruhája lesz a tájnak.
|
k 12/16/14
Juhászné Bérces...
A fenyőfa díszei közt
csendben, szinte észrevétlen
megbújik a csillagszóró,
s várakozik tettre készen.
|
k 12/16/14
Dáma Lovag Erdő...
A múlt idők Karácsonyát idézem
A kandallóban lobogott a láng
Volt tüzelőnk,szép ruhánk
Nővéreink köré ültünk
Ők vigyáztak ránk
Mesélték a kis testvéreknek
Kis Jézuska érkezik hozzánk
Mi áhítattal hallgattuk
|
Én most is a tavaszról írok,
kigombolt lélekből rügy fakad,
színeire bontom a tájat,
és csobbanásra a hűs tavat.
|
Hordoztam bánatot, kaptam örömet,
puha párnát, és vetettek rám követ,
sokszor már csak az árnyékom követett,
olykor nyüzsgött, máskor kiürült a bolt,
de akkor sem hiszem, hogy csak ennyi volt.
|
h 12/15/14
Juhászné Bérces...
Minden évben várva várom,
Jöjjön már el a Karácsony!
Lelkem húrját felhangolom,
A hangomat kicsiszolom.
|
h 12/15/14
Dáma Lovag Erdő...
Mint szomjas madár
Vizet keresve inni szeretne
Úgy vágyik a szívem a szeretetre
Mint vadgalamb
Csalogatja párját turbékolva
Lelkem csak a szeretetet siratja
|
Fenyőöröm, csengettyű,
ragyognak a csillagok,
áldás zeng- bong legbelül,
fényben járnak a dalok.
|
Betlehemben, ahol született az Úr,
nem engedték be a házakba,
pedig kopogtatott. A hideg istállóban
ahol megszületett, állatok vették körül.
|
v 12/14/14
Dáma Lovag Erdő...
Advent harmadik gyertyája
Ég a szeretet lángja
Az ember elgondolkodik
Ki is gondol szeretettel rája
|
Éjjel felijedtem, ágy szélére ültem,
gondolataimban mélyen elmerültem.
Csendben szemlélődtem töprengtem tűnődve,
úgy botlottam bele mint egy kemény kőbe,
|
Olvad a jég, minden szép,
madár dalban manónép,
bimbó nyílik, színre lép,
elszaladt egy manó épp.
|
szo 12/13/14
Mezei István
Pergeti levelét a piruló platán,
alatta szoborpár pőrén is puritán,
kőfiú fogja a kőleány kezét,
rusztikus elnagyolt, mégis szép a kép,
a túlparti hegyek, mint sötét kulisszák,
|
szo 12/13/14
Juhászné Bérces...
Otthonodban, ha csend honol,
Hozzád küldöm e pár sorom:
Kis porszemként mit tehetek,
Küldök neked szeretetet.
|
Itt a tél, hol a tél,
lehetne már hófehér,
csupa sár, csupa sár,
megfázott a napsugár.
|