Pukkan a pezsgő,
Gyöngyözik gyöngye,
Színes fénycsóva
Omlik a földre.

Hold dalán ringó szél,
ragyogó csendes éj,
nem fehér ez a tél,
nem fehér, nem fehér.

Mit is keresek én ezen új esztendőn
hisz rongyos tépett a lepedőm legelőm
ellopták őseim házát repeszti tél
a hordószónok a nagy semmiről beszél

Az a Szilveszter éjszaka
/Ronald unokámnak születésnapjára/

Ültünk a teraszon ketten
Néztük a szikrázó csillagok
Fényét a tó vízében
Csillagok repültek fel az égbe
Elégve hulltak,megsemmisülve a földre

Hó nélküli tél az ég,
kabátja a mindenség,
felhőkből van meleg sálja,
várakozik kis csizmája.

Már fakó a rét,
és visszavonhatatlan
ráteszi kezét
szívemre a tél, fagy van,
bú a szavamban.

Lelkünkből egy kis darab
leszakadt már régen
Keringett egyedül
a világmindenségben

Virág nyílik az égbolton,
a Nap kacarászik,
álmodozó erdők között,
a szél sosem fázik.
 

Csak sétálok, velem van vén kutyám,
vonzanak, lehúznak az emlékek,
most csak mi ketten lágy tavam partján,
nincs kihez szóljak, kivel beszéljek.

Versmorzsa

Árnyak völgyében
járva is félt másokat
óvja övéit.

2014. 12. 24. 

Boldog, fehér karácsonyt,
Kolbászt, finom kalácsot;
Meleg otthon, szeretet,
Béke legyen Veletek!

Betlehemi jászol fölött
Fényes csillag ragyog
Hirdeti fényességgel
A Megváltó megszületett!

Kívánok Békés Boldog Ünnepeket Mindenkinek,
és ezúton szeretném megköszönni Zsuzsinak, Jucinak, és Attilának is egész éves kitartó áldozatos munkájukat.

Kedves barátaink Magyarerős írótársaink.

Drága Évámmal, Piszár Évivel közösen, ezzel a verssel kívánunk nektek áldott szép békés Karácsonyt! Fogadjátok szeretettel!  

Csöndesen lépdel a Hold az égen,
alszik a szél a Göncölszekéren

Nekem ezen esten már az is elég
ha illatos gyertyám tövéig leég
vagy csonkig aztán elalszik velem
melege fénye lesz a védelmem

Talán a költők sosem halnak meg,
és ellenállnak minden viharnak,
néha a csönd vásznára feszül lelkük,
de mindig- mindig igazak maradnak.