szo 02/27/16
Mezei István
Mint kivégzőosztagot vezénylő tisztek,
Szaporodó évek, tizedelő ikszek,
Húszasok, százasok, vénülök veletek,
Álnok közömbösséget sosem tisztelek.
|
Leesett az ég minden könnye
a zsibbadt emberi közönyre –
siratóének búg a tájon…
|
p 02/26/16
Dáma Lovag Erdő...
Te vad nyugati szél!
Mindig veled álmodtam el,s keltem
Hol lágyan zörgetted ablakom
Hol crescendódra feleltem
|
Csend ül a tájon...
|
cs 02/25/16
Lénárd József
Petőfi Sándor
verse jelen időben is időszerű
Dicsőséges nagyurak, hát hogy vagytok?
Viszket e úgy egy kicsit a nyakatok?
Új divatú nyakravaló készül most
számotokra, nem cifra, de jó szoros.
|
Ildikónak
Mint a nap, aranylón a kékben,
úgy ragyog kedvesem szemében
az élet ajándéka--ifjúsága,
|
WWW.AVO/AVH.HU
Keverjünk egy hörpnyi történelmi mixet –
lássuk, hogy pörögnek fordítva az X-ek:
csapjunk kettőt-hármat a homokórára,
s lépjünk vissza bátran Rákosi korába.
|
cs 02/25/16
Dáma Lovag Erdő...
Hidat verek folyókon át
Összeköti jobb,bal partját
Suhog a víz,rohan az ár
Túl parton valaki vár
Hidat verek,hozzád megyek
Karjaimmal átölellek
|
Az én csodám Te légy!
|
sze 02/24/16
Dáma Lovag Erdő...
Dereng már a hajnal,
a nap ébredőben
sugarait szórja
erdőre, és földre.
|
Hamuszínű alkony húz,
korán botlik a nap az égen,
újra közelnek látszik
az est a messzeségen.
|
Kinyílott már a lila orgona
Bimbóba borult Jancsi homloka
Pajzán dalt dúdolt az este
Kacér párját egyre leste
Kazal legyen szerelem temploma.
|
k 02/23/16
Juhászné Bérces...
Fényutadnak íve titok,
könnyeimnek utat nyitok,
közben mosolyogni látlak,
éj hajszálad közt ősz bánat.
|
A fürge Idő, mint az árnyék –
mikor hátamat süti a Nap -
bármily erős bennem a szándék,
elérni vetült önfoltomat:
amint sietnék, ő tovább lép.
|
k 02/23/16
Dáma Lovag Erdő...
Dorozsmai szélkerekek halkan forogjatok!
Makói füles baglyok,könnyet hullajtsatok
Egy igaz embert én most siratok
Dorozsmai szélmalmok szelet hajtsatok
Szeged városába szomorúan súgjátok
|
Ballada
Virradattal ébred, mélán gondolkodik,
emlékek közt turkál, múltban kutakodik.
Elmélkedik egyre, ráncolja homlokát,
felnéz, megpillantja vezérlőfonalát.
|
Senki sem maga választja meg a sorsát,
Kinek család jut, másnak csak az árvaság.
Ki szerencsésebb, aki annak született,
Vagy akit azzá tett a mulandó élet,
|
Kvóta, kvóta –
üvöltve,
sikoltva,
körökre
kiosztva.
|
Korán, vagy későn jössz, de mindenki vár,
délről fúnak az esőterhes szelek,
újjá éled a gyümölcsös, a telek,
smaragdjától gazdag, zöld lesz a határ.
|
Élt egy asszony szívemhez közel;
szemén át múlt ködébe láttam.
Mikor ritkán magához ölelt,
magamból új darabot találtam.
|