Ó szent Erzsébet
Hozzád fohászkodom
Hozzád száll gondolatom
Névnapodon

Kiszaladt a szél a rétre,
labda pattant fel az égre,
szivárványról visszagurult,
a világ csak ámult- bámult .

Ki meri mondani, hogy most vége van,
és nem szép szín a fekete, a fehér,
piros a vérem, hullámzik kék tavam,
lesz itt még tavasz, lesz a fán új levél.

Hópelyhek között,
télapó toporog,
felhők csendjében,
hócsipke ragyog.
 

A hegyektől kapott bazalt szürkeségű
mosolyok partján kétszáz kurta éve
színt vált felette szeszélyesen az ég
megkopott bárkám is itt ért a révbe

Hópelyhekkel táncol a világ,
szél dúdolja a dallamot,
felcsillan a téli faág,
rénszarvas őriz sugallatot.
 

Mondd!
Hányszor válunk el még, súgjuk fogadkozva,
összeölelkezve sorssal hadakozva.
Hányszor rebegünk szót csendben fohászkodva,
még  lelkünk össze ér újra gabalyodva!

EMBER! TE ISTEN teremtménye!
Nézz fel,nézz az égre!
Nézd milyen tiszta,békés az égbolt
Ragyog a napsugár,nevess rá békjót

Fényben a dal,
ringat a tánc,
ringat az ég,
zizzen a táj.

Lassan hét évtizede tart a perem,
életem elemzi  a képzett Szónok,
többször kiürült, és megtelt a terem,
mi lesz az ítélet, még mindig titok.

Azt mondják az április,
ébredező álom,
talán kicsit zizzent is,
hogy tótágasra álljon.
 

Kopaszodó ágak sírnak levélkönnyet,
ködöt űző bús szél száraz avart görget.
Elszürkült az égnek ragyogó kék arca,
Hideglelés rázza, elmúlást sugallva.

Állj meg óra, ne szaladj most, hagyd hogy tetten érjem,
csodálhassam elmerengve rajta kapott vétkem.
Engedd csak hogy megvallhassam érte epedezve,
karjaim közt mikor reszket és elernyed teste.

Istenem kiben hiszünk
Áldd meg ezt a drága hazánk,nemzetünk
Áldd meg a Te magyar néped
Nézz le ránk ,dörgesd meg az eget
Mert elszabadult a sátán pokla
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra

Csingiling, halkan ring,
hópihe az estben,
télapót keresve,
halkan ring, csingiling.
 

Ő a nyár utolsó zászlaja
szirmai fáznak a szélben
mintha halkan felsóhajtana
kicsit még hadd égjen éljen
karcsú testét vérbíbor színét
kínálja még meleg napért

Egy, kettő
teremtő,
három, négy,
látom még