Nem félek tőletek ásító mélységek
A tiszta víztükörbe belesimulok
Hosszú karcsapással ostromlom az eget
Az arcomhoz kúsznak habok a hullámok

Szép Zalának sok erdeje,
kristálytiszta lehelete
üdítette e vidéket,
melyről nektek most mesélek

Fénylánc tüzek magyarokért !
/Napforduló tüzek ünnepére/
      December .21,

Suttognak a tulipánok,
mosolyognak a hegyek,
napsugarak nyújtózkodnak,
búcsúztatják a telet.
 

Künn szállingózik a hó
Az est hófehér takaró
Eljön csendben az éj
Álmodjál kicsikém

Az est sötétje gesztenye,
csillan a fény őszi éjben,
szótlanul a Hold egére
visszatükrözi a lelked.
 

Miért kínoztok folyton, mit kértek számon,
mért meséltek nekem mások fájdalmáról,
vonszoltok vizeken át és az aszályon,
vijjogó dalotok a szívembe markol.
Örömet ígértetek, lányokat, gyönyört,

Mese itt, mese ott,
mosolygó hullahopp
karika az ég alja,
szél kukucskál át rajta.
 

Lassan érve, kúszik a nap láthatár szélére,
Óriás korongját ölti kéklő peremére.
Hová nézek érkezésed, érzem áhítozva
bolond szívem hevesen ver, lüktetve dobogva.

Nem hallom régóta a dalotok,
nótás nagyapám mióta halott,
a kedvét nem vidítja fenn a fán
lágy énekű, hajnali csalogány.

Mesélj nagyanyám,mesélj nekem
Olyan igazi mesét,mondjál el
Apáról mesélj,igaz történetét
Kicsi volt szerette a mesét

Szánkó nézi az eget,
hó lepi be a teret,
a bokrokon dér-csillag,
a szeleken átcsillan.
 

Versek tükrében versszeletek,
napfény a télben, veréb szendereg,
rénszarvas- csendet őriz az erdő,
azzal takarózik a teremtő.

A híd átível emberi lelkek között
ismeretlenül. Talán megjegyzed
a partok messzeségét, s ott ki őrködött.

Szürke köddé vált az álom,
már magamat sem találom,
szívem dermedt, búval tele,
hűti a sors lehelete.

Karácsonyi dallamokban
hótisztán csengnek a dalok,
gyertyalángok fény- jelében
nyugodt éjek, és nappalok.
 

Szívedre a fény ragyogjon,
álmodra is varázsoljon,
tiszta hang az ég peremén,
felhőszárnyán neked mesél.