p 10/30/15
Dáma Lovag Erdő...
Emlékezés fájdalmával
Írom szomorú soraimat
Siratok anyát,apát
Testvéreimet,rokonaimat
|
Hagyjatok szeretni, őszintén örülni,
sötét fellegek közt újra felderülni.
Versenyre kelni a tompa zúgó széllel,
gyémántként izzani szikrázó napfénnyel.
|
 Ildikónak
Te kagylódba zártál,
én a gyémánt örökké élő fényébe--
lelkembe zártalak, örök életre ítélve.
Viszlek magamba zárva, de felmutatva
fénynek, tűznek, s a végtelennek.
|
sze 10/28/15
Dáma Lovag Erdő...
/Beethoven- Symphony .No.5/Andante-..scherzo/
|
Feralia... a halottak napja,
Így nevezték a régi Rómában,
Holtak tiszteletének hónapja:
November a keresztény világban.
|
Megbicsaklott az idő, de meg nem áll,
zsíros barázdák, megbúvó vetések
ölelnek, életet rejt alvó méhed,
e barna fonnyadás most csak tetszhalál.
|
Már, csak elvétve hallom
az itt maradt madarak énekét,
hűvösödik, s a léthez
igazítja minden az életét.
|
h 10/26/15
Juhászné Bérces...
Mindenszentek napján,
Mikor harang kondul,
Felderengnek arcok
Gyertyalángokon túl.
|
Várlak, mint gyermek anyja mosolyát.
Várlak, csókolom lépteid nyomát.
Várlak, karomba zárlak szüntelen.
Várlak, nem hagyhatsz el már sohasem.
|
Őstenger párás melegéből,
ködös ismeretlenségből,
az első, egysejtű szűztől indult--
nem kérkedve ugyan, de elindult
millió éves, életkísérő útján.
|
v 10/25/15
Bársony Róbert
Hajnalban kidobtam Édesanyám gyúródeszkáját,
Készítette rajta a pogácsákat évekig serényen,
" Robi egyél , Robi egyél ! " - ezt ismételgette végtelen.
|
v 10/25/15
Bársony Róbert
Kifut lassan ez az év is,
Szívszorító a harmónia és a napsütés.
Varázslatosan illatos tájon,
Falevelek borítják a víztükröt.
|
v 10/25/15
Bársony Róbert
Körös-körül gyermekhantok,
két-három hetet,évet élt,
apró, kocsiny lelkek,
Bucikáét is végre meglelem
és hosszasan beszélgetek vele.
Idén elment az Édesanyánk,
ha lenne feltámadás,
hová is mehetnél haza?
|
Aszkétahajlamú, koplaló szabadság,
az ország egy szétzavart szanatórium,
mákony után tántorgunk városon, falun,
mit kezünkbe adtak, töklevél, nem virág,
az aljasság, a gőg jutalma hatalom,
|
v 10/25/15
Dáma Lovag Erdő...
Kötéllel a nyakában
Láncot a lábára
Traktort elébe
Legyen-legyen vége
És száll a szikra
|
Volt egy kis vörös párizsi kokott
Ki éjjel-nappal csókokat lopott
Szeretőit váltogatta
Szépségét így elkoptatta
|
575575
Mindenkinek a lelkében őrtorony van.
Visszatekintve magát szégyelli,
vagy magasztalja? Madár is ezt károgja
|
|
cs 10/22/15
Dáma Lovag Erdő...
/1956.emlékére/
A Pesti Srácról még nem írtam én
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén
Ki repített benzines palackot nagy erővel
|
Egy sárgult fénykép került a kezembe,
Anyám, Apám sétál a rengetegben,
Vagy csak a szélén üdén, fiatalon,
Miben reménykedhettek nem tudhatom.
|