Már csak keveset segíthetsz hazád baján,
az idő rohant veled, rövid és kaján,
találgatod a sok hazug szó hallatán,
akkor ez, vagy az, de lehet amaz talán,
mert tombol most közöttünk a közöny- járvány,

Szín hatalmával rám telepszik már az ősz. 
Végsőt hazudja a bújócskás nyár. 
Lassan már csak az emlék ’ szakadt kabátja,
bogarak hada avarban turkál.

...Télapócska merre jártál?...

Mások szemében a szálkát keresni
Nem mondjak másokról, ártót, rosszat,
helyette mélyen magamba nézzek,

Kedves öreg Mikulás bácsi
Megírom hozzád levelem
Borítékra ráírom nevemet 
S pontos címemet

Advent első vasárnapján
fellobban egy gyertyaláng,
REMÉNY-t hoz a szürkeségbe,
mikor fénye ránk talál.

...meskete...

 / ADVENT-i ima/

Ó adj Uram BÉKÉT a világnak !
Hallgasd fohászát millió vágynak !
Ne fordítsd el fejed a szenvedőktől!
Hallgasd meg imáit, hozzád esdeklőktől!

575575
Vajon mit kérdez a szellő, ha hozzád ér?
Ha megérinti csókos ajkadat?
Ha szemedből kibuggyan a vágyhatalmad,

Ötvenen túl már nem hazudik az arc,
kiül rá a harcod és a kudarc.
Hiába smink, vigyor, a mesterkedés,
lényeged leplezni mindez kevés,

Vártam rád
Belépsz az ajtón
Hozod felém kinccsel telt szíved
Csak egy szót szólsz: Szeretsz !

575575
. 
Ha megérinted kezemet, mosoly-ajkad 
vágy-szeretetét sugározza szét.
Összegyűjtöm mindig, hogy együtt, fény legyen.

Nos, vége…Álom volt csupán?
Ma bottal járok az emlékek nyomán.
Mert forrásokon, s berkeken,
s a földön, hol csak járhatok,