Párizsban zokog az ősz
Hullnak a falevelek
Utca kövét pirosra festik a fegyverek
Könnyet hullajt az ég
Nem mossa azt le soha
Áldozatok vére kiált Istenért
Lobban a gyertya,értük ég

Aranysárga könnyét
ontja már a nyárfa,
vigasztalja napfény                                    
langymeleg sugára'.

/Sopron-i emlék /

Őszi avar teríti a földet
Ragyog a nap,sétálni megyek
Velem van a magány
Hű társam,nem hagy engemet

Megöregszel, a világ fiatal marad,
elköltöznek és jönnek az új madarak,
dalokat hoznak neked, vidám éneket,
elgondolkoztatnak, és megbékítenek.

Csillagok alatt alszik a rét,
az égbolt dúdol valamit,
talán csak egy kis semmiség,
talán ringatja angyalait.

/Badacsonytördemic/

Ünnep volt a faluban
Szent Mártonnak napja
Libasült nem gágogott már
A kemencében az udvarban

Úgy történt vala, egyszer, elég régen,
László király uralma idejében,
Kunok támadtak Torda határában
Ellepték a tájat lóhalálában.

Mintha Liszt rapszódiát hallanék!--
madárhangban szél zenéje kísér.
Körülöttem mindég ilyen a vidék,
mint örök-járó, hangos lemez--

/A nagy menetelés !!! 2O13.1O.27.!/

Ajándékot kaptam én ezen a héten,
A napsugarat,   fényt nem is reméltem.
Kinyílt most felettem a szelíd pannon ég
A csüggedő halandó mereszti szemét.

575575

A zöldből sárga már a fának ruhája
Mindegyik levél egységét bontja
egyedül s a fa újra egy évvel vénül.

Új csillag az égen,
könnyes szemmel nézem,
vajh', hogy ábrázolnád,
ezt egy szép festményen...

Gábriel József festőművész emlékére
  1952 - 2015.november 10.

/Osztálytársak voltunk középiskolában/

...neten még létezem...

Egyszer, valamikor nem is oly régen,
Erdély varázslatos, szép rejtekében
Élt Fazekas Eszter, csodaszép leány,
Szürkészöld szeme, mint mérges óceán,
Karcsú termete, mint az ezüstfenyő,
Amely a Szármány-hegy oldalában nő.

...keresgélem a szót...

Ha a Holdvilág fürdik,
éj tengerében úszik,
fényudvart ragyog, szikráz,
sziporkázza a gyönyört.

Reggelre fagykorona
borítja be a fákat,
S az álmos napkorona
Már nem mesél csodákat.

Ragyogó nap bujkál a ködön át
Fűzi az őszi fa koronát
Rőt,s barna levél hull a fákról
Egy-egy réti sas vijjog oszlopáról