Ringó kalász kinn a földeken
akácillat a levegőben
hallhassa más is az énekem
és szerény sorsomat betöltsem

Udvaron sétált, a labda nagyot puffant,
pont hátba találta, épphogy ki nem durrant.
Lassan fordult nyögve, arrafelé nézett,
felvette a földről, és hozzájuk lépett.

     Az 1977-82 közötti időszakban a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán tanulmányait folytató hallgatókkal diplomáztam 1982-ben. Együtt azóta sem voltunk. Most, 2015. április 25-én, 33 év elteltét követően gyűltünk össze (a végzős 160 főből 100-an) a tetthelyen: a BME Központi épületének II. emeletén.

A nyomorultakra, és a földre
véres fény csorog, s a látó szemek
üregéből égő könny mossa ki
a váltakozó reményt.

Amikor én kicsi voltam
Volt egy szép kaucsuk babám
Dédelgettem,öltöztettem
Magamhoz ölelgettem

Veled együtt keresem a csendet,
míg bennünk távlatok csilingelnek,
mindketten oly zártak és nyitottak,
kulcsát keressük édes titoknak,
a káoszban rendet teremthetünk,

Nem volt mélyebb alázat a Földön,
mint 'hogy én szent szolgálatom töltöm -
áhítat tart fönt e lelki gályán:
könny, verejték? - gyöngy Isten igáján!

Betakarózott az Isten,
nem értettem miért fázik,
hisz tavaszt hozott,
- jaj ne vidd el!
Maradj velem mindhalálig.

Elűztetek engem egy más világba –
törvényekkel és bántó nyelvetekkel,
cinikus mosollyal arcotokon.

Csillog az esőben a foltos betonút,
nappalok zsebei lyukasak, üresek,
vihar tépi sebemet, már semmi sem jut
holnapra, nem sokat kértem, csak keveset.

Keresztlányom emlékére.

Múlt században történt, Amerika szívében,
Indián rablóbanda fosztogatott keményen,
Járták a kikötővárosokat oly serényen,
Nem ismerve semmilyen kíméletet e téren.

Szonett

A lét pünkösdi királyai vagyunk
akár hetven évre, vagy három napra,
miénk a dicsőség csálé kalapja,
sokszor buktatóktól lesántul lovunk.

Eljött a mi szép ünnepünk
„Pünkösdi Király”-t választani megyünk
Szól a zene vigalom
Ki lesz a pünkösdi királyom
Király az egy ügyes legény

Lehorgasztott fejjel ülsz
Bánatodba merülve. Nem értem,
Ahogy csendben menekülsz
A világtól, a fénytől. Szerintem,
Gyere játszani!

A virágkelyhek nevetve nyílnak,
könnyeznek síkos harmaton,
koronát viszek egy öreg sírnak,
tavam tajtékzik fehér habot.

A "Magyar Erő"  erős. Sokan azt hiszik 
megszüntetése megold majd mindent..
Nagyon is összetartó csapat. Dorombol 

Nem értem. Sokszor találkozunk a búcsú 
szavával, de ha közelről érint, 
nem akarjuk elhinni. Hova ment, miért?