Beteg szárnyait billegeti
Hangja az egekig száll
Hála imát énekli
​Jön a tavasz nem soká

Visszaszállok a hársillatú nyárba,
ahol nem zavar bánat, és tél-iszony,
mint szagokért remegő vadászkutya,
a meleg tócsákat, a fényt mind feliszom.

Minden kis feladat még felemel,
hiszem, hogy napomnak értelme van,
a munka, az akadály nem teher,
​bár tudom az élet mily céltalan.

Szigligeti vár, romos kövei,
már régóta szeretnék elmesélni,
volt egyszer egy kék ruhásnő
ki sokáig titkolta, Ő a várkirálynő.

MAGYARORSZÁG !
"Köntösödre kockát vetettek "
Mint Krisztust keresztre feszítettek
Szaggatják, irtják nemzeted!

Ezt a versemet még régebben, szeretett, tisztelt barátomnak ajánlva, Hencsey Zsuzsának írtam. Megköszönve, rengeteg önzetlen segítségét abban, hogy írni kezdtem. Felbecsülhetetlen támogatást kaptam tőle, mint Drága Jucinktól is, amikor kezdőként még egy csapatban voltunk egy weblapon.

Holtan is élőbbek vagytok elevennél,
még hallom örömét öblös nevetésnek,
várjatok meg engem, bár kicsit még kések,
szívem a haláltól már régóta nem fél.

Tűzzománc képkiállításra

Vágy kötelékből képeid szerterepültek.
Új ecset, festék, keze nyúlt, színek csodáján.. ...
Mint csillagos égen, távoli fényszigetek
vászna, lobog ma, mint szélben, viharok után.

Világ némán gyászol, súlyos terhét húzza,
Vonszolja igáját, nyűgével rakodva.
Ebben az életben, élhetnék tán bárhol,
De mázsás az a súly, kolonc az akárhol.

A szememben Te örökre fiatal
maradsz, mintha még szerelmünk elején
járnánk, mikor bennünk égett a remény,
napunk átitatta élet-diadal.

Emeld fel a fejed
Szent István népe
HAZÁMNAK
Kárpát-medencének
Büszkesége

Ne mondd, hogy messze vagy,
ne mondd, hogy mikor, és meddig.
Mondd azt, hogy vagy nekem,
Mondd, hogy tavasz van évekig.

Szép volt a gyermek álom
Szép volt a kert és a ház
Hiába keresem nem találom
Romba döntötte a történelem

Zsúfolt temetőbe az út bitumenes,
a hűtőház, és a raktár szeméttelep,
a haragtól már a lélek is vörhenyes,
a rendőrség tettest hiába is keres,
hamisak a nyomok, téves a látlelet.

Nem zilált kép és nem tudathasadás,
de megfejthetetlen rejtély a lélek,
egymásra hányt, színes folthalom-montázs,
szaggatott rongydarab, cafatos szélek.

Egy marék földet csak
Hozzatok nekem
Legyen min megpihennem

Be kell vallanod végre önmagadnak,
csak Te vigyázol rám, hogy meg ne haljak,
éltető hullámok Benned születnek,
azért élek még, mert Téged szeretlek.

Útra kelt a Hold, udvarát elhagyta,
Csillagok fényében, keresi, kutatja.
Nem találja többé, szíve messze vágyik,
Szerelmese fénye, távolban még játszik…