Három bájos kis angyalka
Röppent be az életembe.
Okosan és nem egyszerre,
Megszokáshoz időt hagyva.

- Huhú huhú 
ez az esti táj szomorú- mondta a bagoly, majd vidám hangon elkezdett énekelni,
és egyetlen pillanat alatt:

Van két kutyám, Harold és a kicsi Bringa,
Jót játszanak ők mindig kint az udvarba'
Harold az én igazi, saját kutyám

Mily csodálatos lenne: Transsylvania
Űközös zászlaja, a magyar s román,
együtt lobogna minden ember szívében.

Felragyogott az égen
a nap tüzes koronája
Ontja,sugározza melegét

MINISZTERELNÖKÖK

Románia: Victor Ponta
Magyarország: pont a Viktor.

Versbe fonom érzéseim, úgy kommunikálom,
mint akinek nincs más dolga ezen a világon.
Minden dühöm, indulatom, rímeimben lüktet,
haragos ár hullámaként protestálva, tüntet!

Félszáz éve, vagy már több is talán,
mikor annál az órásnál jártam,
az idő ketyegett kopott falán,
magányos ember rozoga házban.

Csendben ülök a szobában,
Köröttem csak egy légy zümmög.
Várom a csodát a csodában,
De csak a férjem hümmög:
Már megint a gép előtt ülsz?

Harangzúgás már megint nem hallatszik
Félrevert harangokat kongat az idő
Pénz a nyomorral játszik
Tipor a hazug,a számla egyre nő

Dermesztő a hideg,
Jégszíve mélyében,
Napfény melegíti,
Fénylő tengerében.

Ildikó örök"!

A kvarc óra halkan ketyeg,
szinte némán méri az időt,
kint az utcán léptek zenéje
kíséri a messzire menőt.

...a réten millió virág...

Őrült egy világ – hisz a Sátán?
Kitépett fenyőt visz a hátán,
markában rabolt mirha, tömjén.

Egy híres ideggyógyász rendelőjében
Megjelent egyszer egy jól öltözött férfi,
Látszólag jól érzi magát a bőrében,
De tudja, bánatát senki meg nem érti.

Jártál-e a hansági réteken
Érezted-e a friss széna illatát
Hallottad-e a sárgarigó énekét
A pacsirta egekig szálló dalát
Láttad-e a lépdelő gólyapárt

Vájjátok ki szemüket a látóknak;
tépjétek ki átkozott nyelvüket;
öntsetek fülükbe gőzölgő ólmot:
hadd legyen mind vak, néma és süket.

Tükörbe nézek -
         semmibe látok;
ha keresnétek,
          ott megtaláltok.