Az életem megrepedt kirakat,
kitárom, és becsukom magamat,
árum haszontalan, de itt-ott szép,
gyémántok és ócska csecse-becsék,
közöttük olykor tolvaj kéz matat,

Képek és gondolatok
Ölelnek körbe rímekkel
Lelkem rebben - én vagyok
Tele ritmusos színekkel
És köröttem felvillan

Ó Május,te csábító varázs
Virág bontó,virág nyitó látomás
Nyílnak a sárga rózsák a kertemben
Bódító illatukkal szívemben,lelkemben

A Nő

Az égiek adománya lelkednek támasza,
kietlen zord ridegségnek, ébredő tavasza.
Dermesztő magányosságban, egyedül félsz, vacogsz,
ködfátyolt, felhőket törve, feletted felragyog.

fénylő égbolton villanás,
két tágra nyitott fénylő szárny,
nézd, már csak egy szemvillanás,
és máris feltűnik egy árny,

Már lazul a csont, a hús és az izom
karomban, de érzem, velem vagy Május,
a teleim jogán kijár még e juss
mielőtt rám borul végső alkonyom

Pünkösd az Új Szövetségben: Jézus feltámadása után az 50. nap a Szentlélek eljövetelének napja. Ezt ünnepeljük Pünkösd napján.

Hajnal pírja hasad bíbor fényében
Új nap virrad ránk felkelőben
Új reményt ígér ez a hajnal
Várok rád,csak hangod halljam

Már megint... és már megint csörög
Hívatlanul a telefonom.
Már megint... az asztalon zörög.
Felvenni? Nem! Azt nem akarom.

Hajózz ki velem most a tenger vízére,
Hol békésen ringatózhat csónakunk,
Hajózz ki velem az öröm szigetére,
Legyen hát végre egy békés hónapunk.

Szikkadnak a poshadt pocsolyák,
félre rúgom a nyálkás rögöt,
fogadom sorsomnak angyalát,
elmenekülnek az ördögök.

Történt egyszer, tán nem is olyan régen,
Los Angeles eldugott szegletében
Egy kiskutya jött e csodás világra,
Szemeit ő még nem nyitotta tágra,
Nem is tudta még, kegyetlen az élet,

Mint két tűzbogár, lassan kígyózott végig
Testemen a hideg, amikor először rám nézett
És égetett, mikor mély tükre barna szemének
Két szememhez érkezett.

575575

Oly jó az emlék Kihúzod a fiókot ,
s a talált fénykép újra átéli veled 
régi ifjúságodat. Nyúlj utána még! .

Édes hazám Magyarország!
Hogy is látnám szép kis orcád
Felszállok a fellegekbe,a kék égbe
Hova gondolatom repítene
Rólad verset éneklek,megfestelek:

Kávéval ébresztem
a reggelt

Csak ketten voltak. Gyermekük sajnos nem születhetett,
A szeretet volt a harmadik, ki velük élhetett.
Hetven hosszú, csodálatos év, mit együtt tölthettek,
És házasságot is már újból, másodszor köthettek.

Csillog a pára a hűs aszfalton
Rám ragyog fénye a fáradt napnak
Csendesen árad a víz a parton
Ellen nem áll már az áradatnak.