...elmentél...

Ezen verset tisztelt, szeretett barátomnak, Borsos Mihálynak ajánlom szeretetem, megbecsülésem jegyében, egy meleg kézfogással!

Ó hogy kezdjem levelem
Hogy írjak neked kedvesem
Mily szép szavakat tudnék írni
Minden szó kevés,amit szívem tud adni
 

Szép, ringó tested nekem alabástrom,
ahogy sétálgatsz a forró partokon,

Árad a szó, de megmagyarázhatatlan,
már, ami odakinn és most odafenn van,
a semmi grasszál a néptelen falvakban,
csak ő tudja még, ki és hol lakott hajdan.

Ó drága kikeleti napsugár
Ragyogj,ragyogj végre már
Várom már erre száll
Egy szép hangú ,boldog madár

Csillagok magánya lángol messzi, távol,
bennem régi lázak dúlnak, dideregnek,
nem feledkezhettem meg arról a lányról,
​ki iránt a vágyam most is mohó, eretnek.

A folyó andalgott
Míg szívem hallgatott
Hallgatta a madár énekét
A méh döngicsélését
Hallgatott egy hívó szóra
Merengtem a csend magányban
Hogy nyílik a tavi rózsa

Ha eszembe jut így február közepén,
szinte látom arcát, utca kövezetén.
Megcsillanni sötét, szürke  bazalt hátán
párafolt imbolygó andalító táncán. 

Szonett

Utánad jártam egykori parkokban,
látni a feszülő matrózblúzodat,
hogy piheg a szíved a kebled alatt,
az éjszakákon e percekre vártam.

Lénárdos haiku

De olyan jó, a gyerek, ha már labdázik
veled. A mosolyt tanítottam én,
mint Schubert dalát, lágyan. A lélek táncát

Dalolok én neked akácvirágzásról
Szépen szóló madár vidám daláról
Dolgos méhecske virágporzásáról
Akácfa virág bódító illatáról

Tőkémre kamatadót nem fizetek,
de nem is vagyok megalázott szolga,
ha tartozok, hát egyedül Istennek,
az elszámolás már a kettőnk dolga.

Szonett

Mindenemet adnám, csak Őt láthatnám
még egyszer, s aggódó tekintetét,
tán tudta előre, mily nagy lesz a tét,
„légy jó fiam”, mintha szólna ajkán.

Mint a kikelettől megszédült, vén mamlasz,
kinek tollába tündér verset kotyvaszt,
ne hidd el te se, ha nőkről rosszat hallasz,
hazudik, irigy az őszből maradt haraszt,
 

Nagyapám emlékére

Szonett 112.

Tettem egy ígéretet Évikének egyszer egy beszélgetésünk során. Ha ír egy olyan verset, amivel meglep engemet, elismerésemként neki címezve felteszem ezt az ízig-vérig, női lélekhez írt versemet! Miért is? Mert Évikével beszélgetve tudom, ő nő a szó igaz értelmében!

Zsonganak, röpködnek gyanútlan bogarak,
a felhők szép teste megfürdik a tóban,
leveszem sálamat, kopott kabátomat,
azt súgja a szellő, hogy ismét tavasz van.