Ablakomat befutotta a vadrózsa
Feketerigó fészket rakott  rája
Feketerigó lett annak lakója
Napfelkeltét rigófüttyel várja

Meginog a szilárd, a szoros fellazul,
Elbukik a tudás, ostoba lesz az úr.
Rettegő a bátor, emészti félelem,
Néhány arasznyira szűkül a végtelen.

Kis terület a jelenben,
Az örök és nagy végtelenben...
Édes Hazám.

Gesztenyefa gyertyái égnek
Fehér,lila fénnyel fordulnak az égnek
Tavasz van,csuda szép
Virágba borul fa,mező,a rét

verset írok az égre
színes tintamadarakat röptetek

Szörnyű éjszaka volt aznap, kedden,
Alig múlt éjfél, s a síri csendben
Kutyaugatás verte fel a házat,
Mintha mondaná, gazdáim, vigyázat!

Feltör a múlt a mélyből, apad a jövő
a jelen és a lélek tavában,
halkabb már csermelyem is, nem oly fecsegő,
a szűk  partok közt idő-aszály van.

Egyszerű? Bonyolult? Érzelem!
Szeretem? Tán mégse szeretem?
Hiányzik, ha nincs mellettem?

az apró fények óvatosan
próbálnak előbújni

Zsuzsának ajánlom.

Szomorú vagyok. Az Isten most is kérdés.
Én úgy tanultam, hogy fogja kezem. 
nem engedi el soha. Nehezen megyek. 

Ó Sopron”Hűség városa”
Országunk büszke fénye
Szívembe őrzött gyönyörű emléke
Háromezer kórista együtt énekelve
Ötvenöt éve ezen a napon

Puha takaró az est
csillagokkal díszített párna az ég 
a csillagok: mesék

Anya, miért sírsz? kérdezte a kisfiú,
Ki édesanyja könnyeit nem értette,
mikor forró patakokban záporozott
A könny selymes, szőke, göndör fürtjeire. 

Szép egészséges volt az orcád
Jött Trianon tested szétszabdalták
Ereidet elterelték
Szíved dobog,de már nem ép

Könnyeimmel küszködök
Még mindig, azóta is,
Testemben a vérkörök
Futnak, mint sok galaxis,
Nem tudok megnyugodni,

Csendben ült a nagy falitükör előtt,
Nézte, ahogy arcán a festék egyre
Mélyebb vonásokat rajzol a szeme
Köré s a szája szélső szegleténél,

Miért büntet az Isten engem, miért ver,
és miért mutatta a hajnalt oly szépnek,
miért kecsegtetett az örök szerelemmel,
majd nyújt helyette magányt és szürke véget.

Tavaszok, őszök rég esőket hoztak,
nyugtató nyarakat, testes teleket,
ma is örülök a meleg napoknak,
bár néha sápadtak és fénytelenek.