Süvít a szél nyugat felől
Álmodtam én szeretetről
Álmaimból felébredtem
Elfújták a szelek az emlékem

A kései prédikátor.

ballada

Virrad a hajnal, harmat szitál,
álmából ébred a táj.
Sóhajt a szellő, hajlik az ág,
felhőkben résre talál.

/ Csurka István költő emlékére /

Beköszönt az ősz ragyogó napsugárral
Mint,ha nyár lenne forró ragyogással
Szomjazó föld az esőt alig várja
Nyíljon még a mezőn millió virágja

Most a nyaram és őszöm között
Egy hang a szívembe költözött.
Talán egy távoli, halk zene
A telemnek előérzete.

Fecske madár útra készen
Dróton ülve gyülekez
Köröz még egy kettő a fészke körül
Szárnycsapással integet

575575

A születésnap évenként megkerült Nap 
útvonal fénye. Ott van a sok év 
dátuma egymásután. Mégis lesz hiány.

Kárognak a varjak,a fekete madarak

Mintha e föld gazdái lennénk mi még ma,
Kedves párhuzamok, édes ütközések,
Rózsaillat napfénybe szédülő élet,
De már fojtogat a magány szabadsága.

Őszi napsugárnak
illata álmos

Gurult emlékek, rátapadt hazugságok
beleégett mind, ami megtörtént
van akinek játék volt, s van ki veszített

Nyár vége lassan köszönt
Ősz már halkan kopogtat
Még a kertekben ,réten
Szép virágok nyílnak
De a legszebb virág
A mi kertünkben nyílhat

A Lexus ajtaja kinyílik,
S egy hang szólal onnan, belülről
István, mondtam már, így nem illik,
Maga nyisson ajtót, elölről.

Háromnegyed évszázadra Babits Mihály, a poéta doctus versének ihletésére

Magyar vagyok... és önzőn
Mondom, én magyarnak születtem,
Mert itt ringatták bölcsőm,
És itt élhetek becsületben.

Égre tekintettem,
lelkemből kibuggyant.
Égő, forró, könnycsepp,
szám szélére csurrant.

Álmaimban is szeretlek
Drága édes hazám!
Álmaimban is letérdelek
S imádkozom érted :