|
p 06/19/15
Dáma Lovag Erdő...
Szertüzek- Ősök sarjai ünnep
/Felvidék-Gömörpéterfalva/

Szertüzek égnek messze rónaságon
Ősökre emlékezve tűz lobogva lángol
Tüzek fényessége gyúljon lelketekbe
Ősi hitünk, ősi tanunk nincs elfeledve
|
cs 06/18/15
Lénárd József
Petróleumlámpa sercent egye-egyet.
Az ablakon lágyan szél simogatott át,
lengetve függönyt, az áttetsző vitorlát,
mintha kitakarná a mozgó fényeket.
|
Mikor szépen szólsz, rád ordítanak,
Ma este Keleten ment le a Nap,
Sokszor már visszafelé számolok,
Cserélődnek okok, okozatok,
|

Nézd csak, olvad már,
Kibújt egy kíváncsi hóvirág.
Új élet fogant, lám,
S a csoda megszületett.
Egy új élet vár.
Készülődik a természet.
|
( " Három a kislány " próbáján,
és azután )
Piros pontok, piros színben
szőkeség, és boldog
élet kacaja száll.
|
Nagy tömegben elvegyülve - ŐK is jönnek, s egybe gyűlve házat-hazát, testet-lelket lepnek el. S az őr a vártán - erre várt tán - dajkamesét énekel.
|
Ok
|
Nagyon vártunk, Kincsem. Ott izgultunk
Mindnyájan a szülőszoba előtt.
Nagyon vártunk, Kincsem. A legkisebbet,
Izgatottak voltunk egész délelőtt.
|
Tükörbe nézek -
semmibe látok;
ha keresnétek,
ott megtaláltok.
|
Élünk. Ma még zeng bennünk
az élet, folyamatos ez az ünnepünk,
felkínál mindent ez a csoda, üzenetében
|
k 06/16/15
Dáma Lovag Erdő...
Tipeg-topog meg-meg áll
Vajon mit mond ,kiabál?
Arca ragyog,itt vagyok
Ártatlan,mint az angyalok
|
|
Fekete mélységek zuhannak feléd
Sokszor úgy érzed már mindenből elég
Csak pár szó hang maradt gesztus testbeszéd
Szíved lelked a hiteles mérleg
|
575575
Az "előre nem ígéret": lélek vihar.
"Megoldható lesz": semmi ruhája,
melyben láthatatlanul a bizonytalan.
|
575575
Ő sírt, és bosszút esküdött. Megpróbálta
becserkészni az új következőt.
Az öngyilkos űrt hagyott. Volt erényei
|
Még sok mindent nem mondtam el néked.
A reggelek örömét, az együtt töltött
percek lázításáról sem mondtam még sokat.
Amikor, csak órákra választ el a rohanás,
távolságod fájdalmát érzem -
|
Éjszaka volt, a címre pontosan érkeztem,
Kerestem a csengőt, hiába, nem találtam.
Még talán morogtam is, és hinni sem hittem,
Megint átvertek? Pedig igen, konstatáltam.
|
Mi az, miért igen gyakran megmarkoltak tollat?
Elmélázó ábrázattal versszakokká róttak.
Illatos fuvallatában fürdetve szellemét,
kitárja az égbolt felé, tág csillagrendszerét.
|
Vagyok két lábon járó
jószándék
(törékeny ajándék)
|