Így, öregen az ember mennyit felejt,
a szívéből kiejt anyai mosolyt,
az emlékezet csak szakadt rongy és rojt.

Márványlépcső, márványpult,
Dagad itt pénz, sok lenyúlt.
Lámpaerdő, fényözön,
Bábarcú őr, - nem köszön.
Csiszolt, fénylő kő alant,
Márvány hűti talpamat.
Frissítőn hűs az ájer,

az ég ma is álmos
csak egy madár száll most
ágról ágra

Az út szélén szalad, hosszú nyelvét nyújtva,
földet szimatolva, hangosan csaholva.
Megáll, előre néz, hegyezi két fülét,
farkát leereszti, úgy kémlel szerte – szét.

Rám köszöntött a mesék ideje,
év-téglákból folyik az építkezés,
a falakon sok a rés, repedés,
köntösbe bujtatott már az este.

Ablakomnál csivitelnek
Mi baja a cinegéknek
Fészek üres, új a foglaló
Ki lesz benne a fészeklakó?

Önmagába fordult kör lett az életem,
sok Te helyett egyszer idegenné váltál,
de aki voltál, az lettél most nekem,
mert én jobban szerettelek  a vártnál.

...Jancsi élt ötven évet...

 Ó, hol a szíved Magyarország?!
Hol a boldogság vár ránk?
Budapest vagy Dobogókő?
Csak ne mossa könnycsepp eső
 De látom bizony könnyed hullik
Bánatod az csak nem múlik

Kacéran mosolygott a sarkon egy kokott,
és mint, ahogy ilyenkor az lenni szokott,
egy nagy ágyat kerestek legott és gyorsan,
de pár hétre múlva kiderült, hogy baj van.

Versmorzsa

Versmorzsa

"Nagyreményű ország" írta róla Jókai
Hatalmas sziklák, s tenger mosta határait
Hol a turulmadár a hegytetőn megpihent
Fáradtan szelte át a végtelent

Még nem ért véget ez a nagy körmondat,
nem tudom, milyen jel lesz majd a végén,
magamban válogatom a jót, rosszat,
odakinn járni nekem nem nagy élmény,
de most az egészet újra leélném.

Beteg szárnyait billegeti
Hangja az egekig száll
Hála imát énekli
​Jön a tavasz nem soká

Visszaszállok a hársillatú nyárba,
ahol nem zavar bánat, és tél-iszony,
mint szagokért remegő vadászkutya,
a meleg tócsákat, a fényt mind feliszom.

Minden kis feladat még felemel,
hiszem, hogy napomnak értelme van,
a munka, az akadály nem teher,
​bár tudom az élet mily céltalan.

Szigligeti vár, romos kövei,
már régóta szeretnék elmesélni,
volt egyszer egy kék ruhásnő
ki sokáig titkolta, Ő a várkirálynő.