Mikor már a hegyek mélye is kiég,
és túl leszünk majd e véges életen,
elveszti minden majd ízét, színét,
hol leszel Te, és hol lesz az én helyem.
|
szo 12/21/13
Mezei István
Szonett 99.
Fényre születtem, de árnyékban járok,
hittem egykor, nincs akadály, nincs határ,
repültem, szálltam, mint a szabad madár
szürke napokból fontam színes álmot.
|
...Békés, boldog Karácsonyt kívánok Neketek!...
|
Elnémul a világ, hamar sötétedik,
az eresz, nem csepeg, jégcsap meredezik.
A napfény élesebb, de meleget nem ad,
cipőd jégen kopog, talpára, hó tapad.
|
Hozzátok el házamba ma magatok,
hagyjátok most a hideg gyűlöletet,
ha az estémet mosollyal szórjátok,
boldogan ünneplek együtt veletek.
|
|
...váratlan vendég a bánat...
|
sze 12/18/13
Mezei István

Odakinn szerekkel mérgezik a földek
magukat, én kristálytiszta vízre vágyok,
az erdők tilalomfástól földre dőlnek,
elszórt magokban vajúdnak a talányok.
|
...hatvan év felett...
|
Szonett 101
|
Az égtájak szeszélye hányszor becsapott,
Bár Isten szándékú volt mindig a szívem,
De a szememre deszkázták a vakablakot,
A nyekergő kordélyt is hintónak hittem.
|
Versmorzsa
Akár törzsét a
kéreg, télbe fagyva is
ölellek Téged.
|
|
szo 12/14/13
Mezei István
Ezt a versemet Zoli barátomnak ajánlom hálából, szeretetből
|
Ezt a versemet Mezei Pista barátomnak írtam, ajánlom, szeretettel...
|
Betlehemben, ahol született az Úr,
nem engedték be a házakba,
pedig kopogtatott. A hideg istállóban
ahol megszületett, állatok vették körül.
|
...pátosszal írnék...
|
Röpke rímek
|
...mostanában...
|
Átlépve poshadt pocsolyák,
Félre rúgok nyálkás rögöt,
Fogadom sorsom angyalát,
Menekülnek az ördögök.
|